Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem

 Társadalomtudományi Kar

Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2001. szeptember 11.

Kik a valódi terroristák?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tartalomjegyzék

 

 

Tartalomjegyzék. 1

Bevezetés. 2

1. Szeptember 11-e ellentmondásai 4

1.1. A World Trade Center ikertornyainak elpusztítása. 4

1.1.1. Nem tűz okozta a WTC összeomlását 4

1.1.2. Robbanások a tornyokban. 5

1.1.3. Larry Silverstein és a WTC 7. 5

1.2. A Pentagon története. 6

1.2.1. A légvédelem mulasztása. 6

1.2.2. Hová tűntek a roncsok?. 6

1.3. A negyedik repülőgépet lelőtték. 7

1.4. Az állítólagos terroristák. 8

1.5. A hivatalos magyarázat megkérdőjelezése. 9

2. A merényletek háttere. 12

2.1. Oszama bin Laden. 13

2.1.1.Bin Laden és az USA kapcsolata. 13

2.1.2. A bin Laden utáni nyomozás akadályozása. 14

2.1.3. A Bush-bin Laden kapcsolat 15

2.2. A merényletekkel összefüggő tőzsdei spekulációk. 17

2.3. Afganisztán. 18

2.3.1. Egy kis afgán történelem.. 18

2.3.2. A tálibok, USA és Pakisztán kapcsolata. 19

2.3.3. Az ISI szerepe a szeptember 11-i merényletekben. 20

2.3.4. Afganisztáni háború olajérdekekért 22

2.3.5. Afganisztán a világ legnagyobb ópiumtermelője. 24

2.4. George W. Bush és szeptember 11. 25

2.4.1. Bush elnök tudott a támadásról?. 25

2.4.2. A Bush-család titkai 26

2.5. A CIA áll a merénylet hátterében. 27

3. Az USA bűnei 29

3.1. A CIA, mint terrorszervezet 29

3.1.1. A CIA története. 29

3.1.2. A történelem ismétli önmagát 31

3.2. Az USA külpolitikájának militarizálódása. 34

3.2.1. Az USA háborúi hegemóniájának biztosítása érdekében. 34

3.2.2. A propaganda-háború. 36

Összegzés. 38

Irodalomjegyzék. 40

Ábrák és fényképek. 42


„Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság.”

Gracián

 

Bevezetés

 

2001. szeptember 11-e az emberiség legújabb kori történetének egy kiemelkedően fontos, meghatározó dátuma. Egy nap, melyet aki átélt, sohasem fog elfelejteni. Egy nap, mely emberek ezreinek életébe került, és milliókét változtatta meg. Egy nap, mely a 21. század hajnalán a legsúlyosabb terrorcselekmény dátumaként fog a történelemkönyvekbe bevonulni. A borzalom, a szenvedés, a félelem, a terror napjaként. Egy nap, mely után alapvetően változott meg az emberek biztonságról, mint fogalomról alkotott általános véleménye, valamint a biztonságos élet reményébe vetett hite, úgy az Egyesült Államokban, mint bárhol máshol a Földön.

A szeptember 11-i merényletek hatásai igen szerteágazóak. Következményei, az általa mozgásba hozott folyamatok az élet legkülönbözőbb területein eredményeztek, és – mivel a tragédia óta alig több mint két és fél év telt el – fognak eredményezni változásokat. A világgazdaságban, a pénzügyi szférában, a társadalmi életben, az egyes országok biztonság- és védelempolitikájában, a különféle regionális konfliktusokban éppúgy érzékelhetőek a következmények, mint a különböző államok Egyesült Államokkal fennálló (kialakuló, megújuló, megváltozó) kapcsolataiban, a nemzetközi diplomáciai életben, az államközi kapcsolatokban, sőt akár az egyén hétköznapi életének szintjén is.

Éppen az események nagy horderejű, meghatározó változásokkal járó következményei miatt kell ezt a napot jelentőségének megfelelő körültekintéssel, kellő objektivitással, reálisan, a történeti hűség és mindenekelőtt az igazság alapvető követelményét szem előtt tartva, lehetőleg több aspektusból megvizsgálni. 2001. szeptember 11-ét nem lehet pusztán a terror szemüvegén keresztül szemlélni és láttatni. Azon túl, hogy a szinte példa nélküli rombolás, az ártatlan civilek élete ezreinek elvesztése felett érzett fájdalom szolidaritást és részvétet ébreszt az érintettek hozzátartozói, és általában az amerikai nép iránt, nem szabad pusztán a katasztrófa tényét konstatálni. Pontosan az áldozatok emléke előtti tisztelgés teszi szükségessé, hogy a történtekkel kapcsolatban ne csak az általánosan, széles körben elfogadott hivatalos értelmezéseket, leegyszerűsített magyarázatokat fogadjuk el, és kezeljük tényként - mintegy csöndes gyász megnyilvánulásaként -, hanem nézzünk egy kicsit a dolgok mögé, vizsgáljuk meg részletesebben, mi is történt valójában.

Hiszen ez a nap, a káosz mellett, amit okozott, rengeteg ellentmondást vetett fel, megmagyarázhatatlan eseményeket, furcsa és véletlen egybeeséseket produkált, illetve kételyeket és kétségeket ébresztett a történteken komolyabban elgondolkodókban. Az eltitkolt háttér-információk, a manipulált bizonyítékok, a különféle hatóságok sorozatos, megmagyarázhatatlan baklövései, a hivatalos magyarázatok égbekiáltó képtelenségei mind-mind kérdések sokaságát vetik fel. Ezen kérdések egy részére van válasz, viszont sokuk eddig megválaszolatlan maradt, és lehet hogy az is marad. Azonban a szeptember 11-i események összetettsége megkívánja, hogy ezeket a kérdéseket közelebbről, részletesebben is megvizsgáljuk.

Dolgozatomban nem kizárólag az ominózus nap történéseit kívánom tanulmányozni, hanem a közvetlen, és távolabbi előzményeket, illetve az utólagos eseményeket, következményeket is. A merényletekkel kapcsolatban felmerülő ellentmondások, kételyek, megválaszolatlan kérdések felvetésével, és a lehetséges válaszok, elméletek, megoldások elemzésével, illetve az események hátterében potenciálisan meghúzódó diplomáciai, stratégiai, geopolitikai és gazdasági folyamatokkal, összefüggésekkel egyaránt foglalkozom. Érintem a támadások mögött feltételezhetően álló egyes személyek, különféle gazdasági, politikai csoportok indítékait, érdekeiket és érdekeltségeiket, valamint ezzel összefüggésben a titkosszolgálatok szerepét és részvételét. Mindezek segítségével kívánom bizonyítani azt a feltételezésemet, hogy a szeptember 11-i támadássorozat egy titkosszolgálati művelet volt, azzal a céllal, hogy ürügyet szolgáltasson az Egyesült Államok globális háborús politikájának megvalósításához. Munkámnak nem célja bármiféle alaptalan, koholt vádak vagy nem létező, esetleg manipulált bizonyítékok alapján a merényletek elkövetésével vádolni bármely személyt vagy csoportot, azonban bizonyos kapcsolódási pontok, összefonódások, összefüggések elemzésével, és párhuzamok felállításával próbálok a háttérben valószínűsíthetően álló erőkre rávilágítani. Nem állítom, hogy az összes általam felvetett kérdésre minden szempontból kielégítő választ tudok adni, de úgy érzem, vannak olyan kérdések, melyek puszta feltevése is közelebb visz az igazság megismeréséhez.

A dolgozatomat három nagyobb részre osztom. Az első fejezetben a terrortámadás konkrét eseményeit, az azok során felmerült ellentmondásokat mutatom be és értékelem. Felvázolom a történtekről szóló hivatalos, az amerikai kormány és a nemzetközi média által szinte egyöntetűen képviselt verziót, majd az ennek ellentmondó tények és bizonyítékok segítségével igyekszem azt megcáfolni, és ez által egy árnyaltabb képet festeni a katasztrófáról. A második fejezetben az előzmények és következmények elemzésével próbálok rámutatni a háttérben lévő összefüggésekre, rejtett kapcsolatrendszerekre, a különböző politikai és gazdasági szereplők érdekeire, melyek indítékul szolgálhattak a merényletek kitervelésére. A harmadik fejezetben történelmi párhuzamokkal, titkosszolgálati háttértörténetekkel támasztom alá feltételezéseimet, és az USA külpolitikai céljainak, érdekeinek rendszerébe illesztve a terrorcselekményeket, annak geopolitikai hatásait, következményeit értékelem, elsősorban az Egyesült Államokra vonatkozóan.

A téma jellegéből, elsősorban az események alternatív szemszögből való értelmezéséből, valamint aktualitásából adódóan a felhasznált források nagy része az Internetről származik. Különféle on-line magazinok, internetes újságok, tematikus honlapok bőséggel szolgáltattak megfelelően dokumentált elemzéseket, hiteles háttér-információkat a dolgozatomhoz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. Szeptember 11-e ellentmondásai

 

2001. szeptember 11-én, kedden reggel tizenkilenc, öngyilkos merényletre készülő arab terrorista eltérített négy, az Egyesült Államok keleti partvidéki reptereiről induló, belföldi utasszállító repülőgépet. Átvették az irányítást a gépek felett, és az eredeti útirányt megváltoztatva, New Yorkot és Washingtont tűzték ki célpontnak. Az eltérített repülőgépek közül kettő a New York-i World Trade Center ikertornyainak csapódott, melyek ennek következtében röviddel ezután összeomlottak. A harmadik repülőgép a Pentagon épületére zuhant Washingtonban. A negyedik gépen az utasok szembeszálltak a gépeltérítőkkel, amely így nem ért célba, és lezuhant Pennsylvaniában.

Röviden és tömören ez történt a több mint háromezer ember életét követelő tragikus események során – a történtek hivatalos interpretációja szerint. Közvetlenül a támadások után, a valósággal sokkolt világ közvéleménye szinte egyöntetűen, kérdések nélkül elfogadta ezt a magyarázatot. Elfogadta, mert ezt állították a legjelentősebb hírforrások, és ezt erősítette meg az Egyesült Államok elnöke is. Akkor egyszerűen úgy tűnt, nincs más lehetséges magyarázat a katasztrófára.

Azonban ez a történet kritikusabban szemlélve, a részletekben jobban elmerülve nem állja meg a helyét. Kétségek, kételyek, megválaszolatlan kérdések ugyanúgy felmerülnek ezzel kapcsolatban, mint ahogy a valóságnak teljesen ellentmondó állításokkal is szembesülhetünk. Mindez arra enged következtetni, hogy a hivatalos verzió nemcsak ellentmondásokat tartalmaz, de sok benne az igazságalapot nélkülöző megállapítás is. A továbbiakban ezekre az ellentmondásokra, illetve megállapításokra részletesebben (de a teljesség igénye nélkül) koncentrálva igyekszem megcáfolni a merényletek eredeti - a média fő áramlata, valamint az Egyesült Államok kormánya és hatóságai által ma is képviselt, és a közvélemény nagy része által is elfogadott – magyarázatát.

 

1.1. A World Trade Center ikertornyainak elpusztítása 

1.1.1. Nem tűz okozta a WTC összeomlását

        

Az, hogy a World Trade Center tornyainak leomlását nem közvetlenül a repülőgépek becsapódása okozta, egyértelmű, hiszen azok összedőlése csak az ütközés után 56 ( a Déli Torony esetében), illetve 104 (az Északi Torony esetében) perc elteltével következett be. Azonban az a hivatalos indoklás, mely szerint a tornyok összeomlását a felrobbanó repülőkből származó égő repülőgép-üzemanyag (kerozin) okozta azáltal, hogy megolvasztotta a WTC acél tartópilléreit, kétségeket támaszt.

A becsapódásról készült fényképek arról tanúskodnak, hogy az üzemanyag nagy része az épületen kívül elégett (legalábbis a Déli Torony esetében). Ezt bizonyítja az ütközés pillanatában képződött hatalmas tűzfelhő (lásd 1. fénykép). A tornyokba került üzemanyag kevés oxigén jelenlétében nem tudott olyan magas hőmérsékleten elégni, hogy annyira megolvassza az acél tartószerkezetet, hogy komoly kárt tegyen benne[1], és ezzel az épületek összedőléséhez vezessen.

Ha jobban szemügyre vesszük az események időrendjét, további furcsa ellentmondáshoz jutunk. Az első repülőgép (az American Airlines 11-es számú járata) 8.45-kor ütközött az Északi Toronynak (WTC 1), pontosan középen találva el azt, úgy hogy a gépből kifolyó kerozin nagy része az épület belsejében lobbant lángra (lásd 1. ábra). A második „kamikaze repülő” ( a United Airlines 175-ös számú járata) 9.03-kor vágódott be a Déli Toronyba (WTC 2), kissé éles szögben, az épület sarkába, úgy hogy az üzemanyag jó része a levegőben robbant fel (lásd 2. ábra). Tehát a tűz ebben a toronyban sokkal kisebb intenzitású kellett, hogy legyen. Így ha a hivatalos indoklás igaz, akkor az Északi Toronyban korábban keletkezett, jóval nagyobb mennyiségű kerozin okozta tűz hatására az acélszerkezetnek hamarabb kellett volna felmondania a szolgálatot, mint a Déli Torony esetében, ezért előbb kellett volna összedőlnie a WTC 1-nek. Ehelyett a Déli Torony fél órával korábban (9.59-kor) omlott össze, mint az Északi.[2] Ez azt bizonyítja, hogy a WTC katasztrófáját nem a repülőgépek becsapódása (illetve az általuk keletkezett tűz) okozta.

A helyszínre érkező mentőegységek, illetve tűzoltó-alakulatok, akik egészen a becsapódás szintjéig jutottak[3], nem számoltak be sem hatalmas tűzről, sem elviselhetetlen melegről, sem életveszélyesen megrongálódott, statikailag instabil tartóelemekről. Az épületben dolgozó túlélők is utólag hasonlóképpen nyilatkoztak.[4] 

  

1.1.2. Robbanások a tornyokban

 

A tornyok teljesen szabályos módon történő összeomlása arra enged következtetni, hogy a WTC összedőlése egy precízen megtervezett, irányított épületlebontás volt. Ha az acélszerkezet megolvadása okozta volna az összeomlást, akkor a szabálytalanul ledőlő tartóelemek a tornyok szélesebb környezetében zuhantak volna le, további, az ikertorony környezetében lévő épületekre, nagyobb rombolást végezve Manhattanben. De nem így történt.

Több túlélő, akik ki tudtak menekülni az épületekből, egymástól függetlenül, élő TV interjúkban számoltak be robbanásokról az épületben.[5] Robbantási szakértők szerint magas fokú precizitás kellett ahhoz, hogy a tornyok ilyen szabályosan omoljanak össze.[6] Valóban mindkét torony precízen dőlt össze, csak port és romokat hagyva maga után.

Mindebből az következik, hogy a WTC elpusztítását már valószínűleg jó előre megtervezték, statikailag megfelelő helyekre robbanóanyagot helyeztek, és szabályozott, irányított épületrobbantásokhoz hasonló módon elvégezték a műveletet.

Feltételezhetően egy ilyen komplexumot, mint a WTC, biztonsági őrök százai vigyázzák, és a biztonsági kamerák sokasága előtt nem maradhat rejtve semmiféle gyanús cselekedet. Olyan mennyiségű és erejű robbanóanyag, ami ekkora épület lerombolásához szükséges, csak úgy kerülhetett oda, hogy arról bennfentesek tudtak előre, és engedélyezték azt.

 

1.1.3. Larry Silverstein és a WTC 7

 

A Larry Silverstein vezette Westfield America cég 2001 áprilisában 3,2 milliárd dollárért megvásárolta 99 évre a WTC-komplexum bérleti jogát a New York – New Jersey Kikötői Hatóságtól.[7] Az ingatlan megvásárlása azonban akkor nem tűnt túl jó üzletnek, mivel jelentős, mintegy 200 millió dolláros költséget igényelt csak az épületek felújítása, miközben a WTC-ből származó teljes évi bevétel is hozzávetőlegesen ennyi.[8] A támadások miatt azonban nem felújításra, hanem újjáépítésre van szükség, ami a jelentős biztosítási összegből (7,1 milliárd dollár[9]) simán fedezhető. Ezzel utólag az év üzletét kötötte Silverstein úr, ami, ha hozzávesszük, hogy a tulajdonosváltás és a merényletek között alig fél év telt el, legalábbis elgondolkodtató, és felveti azt az eshetőséget, hogy Silversteinnek információi voltak a támadásról.

Szeptember 11-én délután egy, szintén a WTC-komplexumhoz tartozó kisebb épület, a WTC 7 is összeomlott. Az épületben ismeretlen okból, a tornyokhoz hasonlóan tűz ütött ki, és a tulajdonos, Silverstein, a tűzoltókkal való egyeztetés után úgy döntött, hogy ezt az épületet is rombolják le.[10] A WTC 7 hasonlóan precízen omlott le, mint két nagyobb társa, amiből az következik, hogy ha ezt az épületet bevallottan szándékosan lebontották, akkor ugyanígy megtehették ezt pár órával korábban a WTC 1 és 2 esetében. Mellesleg a biztosítási összeg ezen építmény után is járt.

 

1.2. A Pentagon története

 

A Pentagon katasztrófájával kapcsolatban még több az ellentmondás, a kétely, a megmagyarázhatatlan jelenség, mint a WTC esetében. A Pentagon az Egyesült Államok védelmi minisztériumának épülete, a világ legerősebb katonai hatalmának jelképes központja, és mint ilyen, a világ egyik legjobban védett, legbiztonságosabb objektuma.[11] Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy egy utasszállító-repülőgép egyszerűen belerepül az épületbe?

 

1.2.1. A légvédelem mulasztása

 

A washingtoni kormányzati negyed feletti légtér az Egyesült Államok egyik legjobban védett területe, amely berepülési tilalom alatt áll. A környéken számos légibázis található, a legközelebbi, az Andrews mindössze tíz mérföldre Washingtontól. Itt katonai vadászgépek állnak folyamatos készenlétben, hogy az eltévedt vagy eltérített gépeknek kíséretet nyújtsanak vagy leszállásra kényszerítsék őket.

Az American Airlines 77-es számú járata 8.20-kor szállt fel a Washingtoni Dulles repülőtérről, 8.50 körül térítették el, és 9.38-kor csapódott be a Pentagon épületébe. A korábbi gépeltérítések miatt már 8.50-re a légvédelemnél, és a biztonsági erőknél a legmagasabb készültségi fok volt érvényben[12]. Ennek ellenére 48 percen át zavartalanul körözhetett Washington felett az AA 77-es járata, és még csak meg sem próbálta megakadályozni egyetlen vadászgép sem, hogy elérje célját.[13]

Ekkora mulasztást nem lehet emberi felelőtlenséggel, esetleg kommunikációs hibával magyarázni. A jelek arra utalnak, szándékosan nem tettek semmilyen ellenlépést, hogy elkerüljék a támadást.[14]

 

1.2.2. Hová tűntek a roncsok?

 

Esetleg a katasztrófát nem is egy utasszállító-repülőgép okozta? Ezt az első hallásra furcsának tűnő kérdést érdemes kicsit közelebbről szemügyre venni. A WTC elleni támadássorozat árnyékában a média kevesebb figyelmet szentelt a Pentagonnál történt eseményeknek, a képanyag is jóval hiányosabb. Azonban, ha megfigyeljük a közvetlenül a támadás után készült felvételeket, azokon egyáltalán nem láthatunk repülőgéproncsokat (lásd 2. és 3. fénykép). Az állítólagosan Pentagonra zuhant AA 77-es járat egy Boeing 757-es hatalmas utasszállító, mintegy 100 tonnányi fémtömeg. Egy ekkora repülőgép lezuhanásakor általában szétroncsolódott gépmaradványok (szárny-, motor- és egyéb alkatrészdarabok), az utasok holttestei, poggyászok borítják a becsapódás helyszínét. Ebben az esetben semmi ehhez hasonlót nem tapasztalunk a fényképeken.[15]

A Pentagonban keletkezett kár jóval kisebb volt annál, mint amit egy ilyen becsapódás egyébként okozna. A Pentagon külső falában keletkezett rongálódás (az ütközés által okozott kráter a falban) nagyjából fele akkora, mint egy Boeing 757 szárnyfesztávolsága[16] (lásd 4. és 5. fénykép). Tehát ott semmiképpen nem férhetett el az AA 77-es járat.

Több cikk is megjelent az Interneten arról, vajon mi okozhatta a sérülést a falon, és ezek abban egyetértenek, hogy nem az állítólagos Boeing 757 volt a tettes.[17]  A Pentagon biztonsági kameráinak felvételein sem látszik a repülőgép, sokkal inkább látszódnak robbanásra utaló jelek. Az Associated Press első jelentése szerint az épületbe egy robbanóanyaggal teli teherautó szaladt be, ezt azonban a Pentagon azonnal cáfolta.[18] Egy francia szerző, Thierry Meyssan fotók, szemtanúk vallomása és egy légiirányító radarjelzései alapján azt állítja a L’Effoyable Imposure (A rettenetes megtévesztés) című könyvében, hogy egy vadászrepülőgépről kilőtt rakéta okozta a Pentagon-katasztrófát.

Mindebből kitűnik, hogy a Pentagon-támadás körül kialakult misztérium kérdések sokaságát veti fel az üggyel kapcsolatban. Abban mindenképpen kételkednünk kell, hogy valóban egy Boeing 757-es találta el az épületet. Elméletek léteznek, arról mi is történhetett, de egyértelmű bizonyíték egyik igazságát sem látszik alátámasztani. A hivatalos változatét sem, amely azt állítja, hogy egy utasszállító zuhant a Pentagonra, ám a roncsaiból nem maradt semmi, ennek ellenére a halottakat ujjlenyomataik alapján sikerült azonosítani.[19]

Szeptember 11-e legnagyobb ellentmondásainak egyike, hogy valójában mi is okozta a tragédiát, hiszen ha el is fogadjuk, hogy nem a Boeing 757-es, akkor is ott marad fekete foltként a megválaszolatlan kérdés: mi történt az American Airlines 77-es számú járatával?

 

1.3. A negyedik repülőgépet lelőtték

 

Az aznap utolsóként eltérített repülőgép (a United Airlines 93-as járata) „szerencsére” nem ért célba. Állítólagosan a Kapitóliumba kellett volna becsapódnia, ehelyett azonban a -hivatalos magyarázat szerint – az utasok szembeszálltak a gépeltérítőkkel és a fedélzeten dúló harc közben a gép lezuhant Pennsylvaniában. Ez a történet sántít, hiszen ha a terroristákat sikerült is ártalmatlanná tenni (ami egyébként nem lehetett túl bonyolult feladat, lévén azok állítólag mindössze papírvágó késekkel voltak felszerelve), attól még a repülőgépnek nem volt szükségszerű lezuhannia. Hacsak nem előtte a géprablók valóban megölték a pilótákat, erre azonban nincs egyértelmű bizonyíték.

Van viszont bizonyíték arra, hogy az utasszállítót vadászgépek tették ártalmatlanná, azaz lelőtték. Az első hírügynökségi jelentések ezt meg is erősítették. Szemtanúk egy másik repülőgép (feltehetően egy F-16-os vadászgép) megjelenéséről, valamint a levegőből hulló roncsokról számoltak be.[20] A gép lezuhanásától mintegy nyolcmérföldnyire is találtak szétroncsolódott alkatrészeket, táskákat, ruhákat, iratokat.[21] Az FBI ennek ellenére tagadta a szétszóródott roncsok létezését[22]. A bizonyítékok ellenben egyértelműen arra utalnak, hogy a helyi légvédelem lőtte le az eltérített UA 93-as számú járatot[23].

A Pennsylvaniában lelőtt utasszállító esete még inkább rávilágít a Pentagonnál történtek ellentmondásaira, hiszen ha itt megtették a szükséges lépéseket, korábban, egy sokkal kényesebb szituációban vajon miért maradtak el azok?

 

1.4. Az állítólagos terroristák

 

Az merényletek elkövetésével 19 arab származású férfit tettek felelőssé az Egyesült Államok hatóságai. Az ellenük felhozott bizonyítékok azonban megkérdőjelezhetőek és meglehetősen hiányosak is. A képességeik, képzettségük pedig kérdésessé teszik, hogy valóban ők hajtották-e végre ezt a nagy szakértelmet, rendkívüli összhangot és szervezettséget igénylő akciót.

A szeptember 11-i merényletsorozat nagyfokú koordinációról tett tanúbizonyságot. Olyan jól kitervelt akcióról volt itt szó, amelybe nem fért bele semmilyen hiba. Négy utasszállító szállt fel különböző repterekről alig több mint fél órán belül, és az egész művelet két óra alatt lezajlott[24]. A végrehajtáshoz olyan személyekre volt szükség, akik nemcsak képesek voltak egy Boeinget vezetni, de megfelelő időben a megfelelő helyre tudták azokat irányítani.

Az akcióhoz legalább négy professzionálisan képzett pilóta kellett. Az állítólagos terrorpilóták azonban nem rendelkeztek elég tapasztalattal egy ilyen szintű feladat teljesítéséhez. Egyikük sem dolgozott korábban pilótaként[25]. A feltételezett elkövetők mindegyike járt a merényletek előtt különféle pilótaiskolákba, de nem irányítottak soha Boeing 757-est vagy 767-est, és a különböző tanfolyamokon sem tűntek ki kivételes vezetőképességeikkel, sőt[26].

A célpontok hibátlan eltalálásához megfelelő helyismeret, elegendő repülési gyakorlat, és (különösen a Pentagon esetében[27]) különleges vezetői képesség szükségeltetett. Ezek hiányában azonban valószínűtlen, hogy a feltételezett tettesek képesek voltak a feladat megoldására, tehát kérdéses, hogy valóban ők-e az elkövetők.

Az FBI meglepő gyorsasággal már a merénylet másnapján nyilvánosságra hozta az elkövetők listáját.[28] Azt, hogy hogyan jutottak ilyen gyorsan eredményre, nem indokolták. Vajon honnan tudta az FBI, kik voltak a tettesek? Hiszen szemtanuk nem maradtak, mindenki meghalt a gépeken. A repülőtársaságok által közétett utaslistákon az FBI által bűnösnek nyilvánított tizenkilenc arab neve közül egyik sem szerepel.[29] További ellentmondás, hogy az állítólagos merénylők közül legalább hét még él, egy pedig már szeptember 11-e előtt meghalt[30].

A terrorcselekmények után rövid időn belül bizonyítékok egész sorával igyekeztek a hatóságok alátámasztani az elkövetők kilétét, hovatartozását. Ezek a bizonyítékok azonban nem pusztán kétségesek, hanem már-már abszurdak.

Még a merénylet napján megtalálják az első World Trade Centerbe csapódó repülőgép állítólagos pilótájának Mohammed Attának a bérelt autóját a bostoni repülőtéren, amelyben otthagyja arab repülési igazolványait, valamint egy Koránt. Emellett a feledékeny Atta, aki elvileg utolsó útjára indul, poggyásszal utazik, amely véletlenül a reptéren marad. Ebben a táskában megtalálnak egy arab nyelvű repülési útmutatót, valamint egy búcsúlevelet. Ezek hitelességével kapcsolatban erősek a kételyek.[31] Egyáltalán, egy profi terroristának miért van szüksége repülési útmutatásra? Vagy ha ebben voltak megadva a legfontosabb információk, akkor azt miért hagyja a poggyászában? A hihetetlenül gyorsan felbukkanó bizonyítékok csúcspontjaként a WTC romhalmazában sértetlenül megtalálják Atta útlevelét[32]. Ott, ahol állítólag a hatalmas tűz miatt még az acél tartószerkezetek is megolvadtak, egy útlevél csodálatos módon tökéletes állapotban a merénylet másnapján előkerül.

Ezeken az állítólagos bizonyítékokon - melyek egyébként is csak Attára nézve tűnhetnek terhelőnek -, valamint a „tettesek” pilótaképző tanfolyamokon való részvételén kívül semmi egyéb nem támasztja alá azt, hogy honnan került elő viharos gyorsasággal ez a tizenkilenc név, akik azóta is a hivatalos elkövetőkként vannak számon tartva. Ezek a bizonyítékok egyértelműen elégtelenek ahhoz, hogy felelősséggel kijelenthesse bármelyik hatóság a gyanúsítottak részvételét a merényletekben.

 

1.5. A hivatalos magyarázat megkérdőjelezése

 

Az előbbiekben felvetett kérdések, kétségek, ellentmondások és hibák mind-mind arra engednek következtetni, hogy a szeptember 11-i események konkrét történései, kiváltó okai, sőt következményei is jóval összetettebbek annál semmint, hogy a már felvázolt hivatalos verziót – elsőre egyébként kézenfekvőnek tűnő – magyarázatként elfogadjuk.

Tizenkilenc szélsőséges iszlám terrorista – egy katonai akcióra jellemző koordinációval, összehangoltsággal és precizitással cselekedve – egyszerre négy utasszállító repülőgépen ártalmatlanná teszi a személyzetet (papírvágó kések segítségével), majd a pilótákat is (többen közülük katonai múlttal rendelkeznek, mégsem fejtenek ki semmilyen ellenállást[33]). Átveszik az irányítást a gépeken, és a különféle pilótaképző tanfolyamokon megszerzett gyakorlatukkal, képzett harci pilótákat megszégyenítő technikai tudással manőverezve a kiszemelt célpontokba kormányozzák azokat, emberek ezreinek halálát okozva. Mindezt úgy, hogy az Egyesült Államok légterének biztonságáért felelős légügyi hatóságok semmilyen jellegű ellenállásába nem ütköznek.

Ez a történet az események szélsőségesen leegyszerűsített felvázolása, amely nem nélkülözi az egymásnak ellentmondó elemeket sem. A támadás okozta pszichés sokk hatása alatt azonban a közvélemény hajlamos volt elfogadni ezt a magyarázatot. A szinte felfoghatatlan, korábban elképzelhetetlen esemény bekövetkeztekor az emberek zaklatott, felfokozott idegállapotba kerültek, mely állapotot a merényletek élő televíziós közvetítése csak felerősített. Ebben a helyzetben azonnal kézzelfogható, egyértelmű, világos magyarázatot várt a nyilvánosság. A magyarázat nem is váratott sokat magára: az Egyesült Államok békeszerető nemzetét mindenre elszánt, szélsőséges iszlám fanatikusok megtámadták, és ezzel hadat üzentek az egész őket elnyomó, kizsákmányoló kapitalista nyugati civilizációnak.

Ez az értelmezés volt az, amely egyszerűségével, a két pólus (a megtámadott és a támadó) egyértelmű kijelölésével alkalmas magyarázatul szolgált a megmagyarázhatatlanra, és egyben kritikai kérdések nélküli elfogadásra ösztönözte a néptömegeket. A merényletek után közvetlenül adott hivatalos indoklás a történteket követő órákban – konkrét bizonyítékok hiányában – nem lehetett több puszta feltételezésnél, azonban a média már akkor tényként kezelte azt.

Ahogy teltek-múltak az órák és a napok, az általánosan elfogadott tény szintjéről a megkérdőjelezhetetlen igazság szintjére került az események hivatalos interpretálása. Ez azonban, egy ilyen nagy horderejű eseményt tekintve, a rendelkezésre álló és nyilvánosságra hozott, meglehetősen hiányos és kétes bizonyítékok fényében – amelyekre az 1.4. alfejezetben már utaltam –, elfogadhatatlan. Mindazok számára, akik igyekeznek az események minél hitelesebb, részletesebb, érvekkel és tényekkel alátámasztott megfogalmazására.

A történtek hivatalos változatának igazolására ma sem létezik a már meglévő kétségbevonható tényanyagon kívül egyéb bizonyíték. Mindezt az ügyben nyomozó hatóságok is elismerték[34]. Ez a beismerés pedig jogossá teszi a hivatalos történettel szembeni kételkedést, annak igazságtartalmának megkérdőjelezését. Egyben igényt formál a merénylet körülményeinek részletesebb vizsgálatára, több szempont szerint történő elemzésére.

Ebben a fejezetben egy aspektusból, konkrétan a merényletek eseményeivel és a feltételezett elkövetőkkel kapcsolatban felmerülő kételyek nézőpontjából igyekeztem megközelíteni azt az összetett problémát, amit szeptember 11-ének nevezünk. Az általam felvetett kérdésekből és ellentmondásokból levezetett, a hivatalos változat igazságtartalmát megkérdőjelező megállapításaimat próbáltam érvekkel, logikusnak tűnő következtetésekkel, tanúvallomásokkal, közvetett vagy közvetlen bizonyítékokkal alátámasztani.

 A cáfolataim rövid esszenciája: a WTC tornyokat valószínűleg felrobbantották, a Pentagonba feltehetően nem az AA 77-es csapódott, a negyedik repülőgépet bizonyosan lelőtték, a merényletekért minden bizonnyal nem a 19 arab gyanúsított a felelős. Azonban egyértelmű, perdöntő bizonyítékot nem tudok felmutatni az én „igazságalternatívám” minden kétséget kizáró igazolására. Gyorsan hozzáteszem, ez nem is célom.

 De hogy is lennék képes hitelt érdemlően eldönteni én vagy bárki más azt, hogy vajon tényleg az acélszerkezetek megolvadása okozta-e a WTC összeomlását, vagy esetleg gondosan előre elhelyezett robbanóanyagok, ha a tornyok romjait azelőtt összetakarították és elszállították, még mielőtt bármely szakértőnek lehetősége lett volna a maradványok tanulmányozására, és abból egyértelmű következtetések levonására.[35] Hogyan válaszolhatnánk teljes bizonyossággal arra a kérdésre, mi történt pontosan az állítólagosan a Pentagonra zuhant repülőgéppel, ha a légi irányítás és a pilóták közötti beszélgetések felvételeit az FBI utasítására titkosították[36].

 Az ilyen és ehhez hasonló, a tények és bizonyítékok feltárására irányuló törekvéseket akadályozó tényezők nagyban hozzájárulnak az eseményekkel kapcsolatos ellentmondások felszínre kerüléséhez, és az ezek táptalaján megfoganó különféle magyarázatok megfogalmazásához. Egyben ezek azok a tényezők, melyek indítékait, a mögöttük meghúzódó összefüggéseket vizsgálva, mintegy kerülő úton, közelebb juthatunk az igazsághoz. Ahhoz az igazsághoz, melynek az általam képviselt alternatívája a tényeket figyelembe vevő, reálisabb állításokat tartalmaz, szemben a hivatalos alternatívával. Jóllehet az én megállapításaim csak az eredeti verzió cáfolataira épülnek, többször megelégedve pusztán az ellentmondás tényének rögzítésével, így nem is tekinthetők azok a hivatalos magyarázattal szemben felállított, hasonlóan teljes, egységes alternatívaként.

 Azonban nem is volt célom az események hivatalos értelmezésének összes elemét felülbírálni, s ezzel egy újabb ellentmondásokkal teli, konkrét bizonyítékokat nélkülöző, megkérdőjelezhető történetet kreálni. A felvetett problémák a merénylet konkrét eseményeivel szemben felmerülő kétségeknek csak egy részét képezik. Rengeteg megválaszolatlan kérdés merül fel a történtekkel kapcsolatban ezeken kívül is. Csak néhány közülük: mivel magyarázható az, hogy az átlagosnál jóval kevesebb utassal  a fedélzetén szállt fel aznap mind a négy repülőgép[37], miért halasztotta el váratlanul szeptember 10-én a Pentagon magas rangú tisztségviselőinek egy csoportja – biztonsági okokra hivatkozva – a másnap reggeli repülőútját[38], vagy miért nem hozták nyilvánosságra a repülőgépek megtalált fekete dobozaiban tárolt adatokat?

 Ezek a megválaszolatlan kérdések a részletesebben kifejtett ellentmondásokkal együtt ugyanazt a célt szolgálják: megkérdőjelezni a hivatalos történet hitelességét, bizalmatlansággal szemlélni kijelentéseinek valóságtartalmát. Ha eljutottunk odáig, hogy akár kézzelfogható tényekkel és logikus érvelésekkel, akár elgondolkodtató kérdésekkel és megmagyarázhatatlan ellentmondásokkal, nemcsak megkérdőjelezzük a hivatalos állításokat, hanem egy részét meg is cáfoljuk annak, akkor itt az ideje, hogy levonjuk mindebből a következtetést: a hivatalos történet – az elhallgatott háttér-információk miatt keletkezett – féligazságokból és valótlan kijelentésekből összetákolt koholmány. Mint ilyen, a valós események leplezésére, az igazság eltitkolására szolgál.

E ponton viszont meg kell állnunk és feltennünk néhány kérdést. Ha valóban nem a teljes igazságot halljuk a tévében, a rádióban és olvassuk az újságokban, és nem azt mondják az USA különféle hatóságai, valamint vezető politikusai sem (amit az eddigiekben igyekeztem kifejteni), annak mi az oka? Kinek áll érdekében a történtek meghamisítása, tények eltitkolása? Kik és milyen indítékkal teszik ezt?  Milyen összefüggések húzódnak meg az események hátterében? Egyáltalán kinek van lehetősége arra, hogy a lényeges információkat a nyilvánosság elől elhallgassa? Ezekre a súlyos kérdésekre létezik válasz, ám azok igen összetettek. Ha ezeket a kérdéseket legalább részben sikerül megválaszolni, akkor mindenképpen közelebb kerülünk szeptember 11-e komplex egészének megértéséhez. A következő fejezetben erre teszek kísérletet.  

   

                                                                                     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2. A merényletek háttere

 

Már a terrortámadásokat követő órákban felbukkant a CNN-en és más hírcsatornákon Oszama bin Laden neve, mint az akció szellemi atyja, kitervelője és irányítója. Eleinte még csak mint elsőszámú gyanúsított, később már a támadások megszervezőjeként szerepelt az összes híradásban. Erre nézve semmilyen konkrét bizonyíték nem létezett, nem is létezhetett még ekkor, azonban a média kész tényként könyvelte el, hogy a rettegett terroristavezér és szervezete, az al-Kaida áll a cselekmények hátterében.

Oszama bin Laden soha sem titkolta, hogy gyűlölettel és megvetéssel tekint az Egyesült Államokra. Hithű muszlimként elítélte az USA Izraelt támogató politikáját, az izraeliek palesztinokkal szembeni brutális fellépései kapcsán; hazájának, Szaúd-Arábiának (az iszlám világ egyik legszentebb területének) amerikai „megszállását”; Irak ’90-es évekbeli folyamatos bombázását; az olyan, szerinte hitét megtagadó iszlám államok, mint Egyiptom és Szaúd-Arábia rezsimjeinek amerikai támogatását. Mindezek és az, hogy a korábbi, 1993-as World Trade Center elleni robbantásos merénylet elkövetésével is arabokat gyanúsítottak, elég volt ahhoz, hogy bin Ladent azonnal elsőszámú közellenségnek kiáltsák ki az Egyesült Államokban.

A New Yorkot és Washingtont ért támadásokat követően alig néhány órán belül a média meg nem nevezett kormányzati forrásokra hivatkozva bin Ladent a merényletek elkövetőjeként aposztrofálta. Estére George Tenet, a CIA vezetője kijelentette, hogy „a hírszerzés mostanára csaknem biztos abban, hogy Oszama bin Laden és afganisztáni székhelyű al-Kaida nevű szervezete hajtották végre a merényleteket.”[39] A támadásokkal valósággal sokkolt közvélemény elfogadta a tettes személyére vonatkozó hivatalos kijelentéseket, úgy az Egyesült Államokban, mint az arab világban, ahol közismert volt Oszama Amerika-ellenessége.

Azonban maga bin Laden soha nem állította, hogy köze lett volna a merényletekhez, sőt, egy pakisztáni újságnak tett nyilatkozatában tagadta részvételét a nagyszabású támadásban[40]. Ez azért hangsúlyozandó, mert a terrorcselekmények esetében az elkövetők hivatalosan szokták vállalni felelősségüket egy-egy akció után. Teszik ezt azért, hogy általános vagy konkrét követeléseiknek így szerezzenek érvényt, vagy pusztán azért, mert fel szeretnék hívni a figyelmet önmagukra, illetve az általuk képviselt gondolatokra, értékekre. A szeptember 11-i merényletekért azonban nem vállalta a felelősséget se bin Laden, vagy az al-Kaida, se egyéb terrorszervezet, közvetlenül a támadások után sem, és az azóta eltelt majdnem három év alatt sem.

Ez azt sugallja, hogy a tettesek, akár az al-Kaida volt, akár nem, ismeretlenek akartak maradni. Ami felveti azt a kérdést, hogy ki az, vagy kik azok, akik egy ilyen nagyszabású akciót megszerveznek és végrehajtanak úgy, hogy az ismeretlenség homályába burkolóznak és semmilyen követeléssel nem jelentkeznek, semmiféle állásfoglalást nem tesznek közzé. Esetleg éppen azért nem vállalják a felelősséget, mert nem szeretnék, ha szándékaik, indítékaik, érdekeik nyilvánvalóvá válnának? Ez egy fontos probléma, amit érdemes részletesebben körbejárni, hiszen ez közelebb vihet minket a történtek minél pontosabb megértéséhez.

A következőkben igyekszem azokat a kevesebb nyilvánosságot kapott gazdasági, politikai érdekeltségeket, az események hátterében meghúzódó érdekszövetségeket, illetve geopolitikai és hatalmi összefüggéseket megvizsgálni, amelyek a hivatalosan a WTC és a Pentagon elleni támadásra adott válaszcsapáshoz, az Afganisztán elleni háborúhoz vezettek. Emellett figyelmet fordítok azokra a pénzügyi tranzakciókra, tőzsdeügyletekre is, melyek összefüggésbe hozhatóak a terrorcselekményekkel. Ezek a vizsgálódási területek mind fontos támpontokat jelentenek a merényletekkel összefüggésbe hozható háttérszemélyek, csoportok érdekeinek megértésében. Ez az események egyik szála, melynek kritikusabb személésével választ kaphatunk a szeptember 11-ével kapcsolatban felmerülő titokzatosságokra.

Azonban nem feledkezhetünk meg a hivatalosan elkövetőként számon tartott al-Kaida, illetve első számú embere, bin Laden tevékenységének tanulmányozásáról sem. A bin Laden családnak, illetve Szaúd-Arábiának a nemzetközi terrorizmusban betöltött szerepét, illetve ezzel párhuzamosan Oszamának a szeptember 11-i eseményekben való esetleges részvételét próbálom árnyaltabban megközelíteni. Annál mindenképpen részletesebben, mint ahogyan a médiában bin Ladenről, a Nyugat, a szabadság és a demokratikus értékek ősellenségéről, gonosz és gátlástalan terroristavezérről hallunk.

Annak ellenére is van jelentősége bin Ladennel foglalkozni, hogy a merényletekkel összefüggésben semmilyen, rá nézve terhelő bizonyíték nem került elő mind a mai napig, néhány kétes eredetű beismerő nyilatkozatot leszámítva, amelyekről hamarosan kiderült, hogy hamisítványok. Személye, tevékenysége nélkül nem érthető meg a szeptember 11-i események valódi háttere.

2.1. Oszama bin Laden

2.1.1.Bin Laden és az USA kapcsolata

 

Oszama bin Laden Szaúd-Arábia három leggazdagabb családjának egyikéből származik, mely klán a Közel-Kelet egyik legnagyobb építési konszernjének tulajdonosa. Oszama bin Laden először 1980-ban került kapcsolatba az Egyesült Államokkal.

 A CIA-től kapott megbízást az amerikaiak Szovjetunió elleni afganisztáni háborúja során. Egy akció keretében, amelyet a CIA a szaúdi és a pakisztáni titkosszolgálatokkal együtt szervezett meg, és amelynek finanszírozásában az Egyesült Államok is jelentős szerepet játszott, mintegy százezer „szabadságharcost” béreltek fel Észak-Afrika és a Közel-Kelet muzulmán államaiból, hogy zsoldosként harcoljanak az istentelen szovjetek ellen. Oszama bin Laden egyike volt az iszlám felszabadító-hadsereg szervezőinek, és engedélyezték neki, hogy mintegy tízezer zsoldosát militáns, Nyugat-ellenes, Amerika-ellenes körökből toborozza. Ezeknek a csoportoknak a tagjait a CIA táboraiban képezték ki különleges feladatokra.

A bin Laden és a CIA között fennálló kapcsolat hivatalosan befejeződött az afganisztáni háború lezárultával. Ekkor állítólag bin Laden szembefordult korábbi kenyéradójával, és bosszút esküdött ellene amiatt, mert az Egyesült Államok csapatokat állomásoztatott szaúdi területeken. Azonban a ’90-es évek eseményei arra engednek következni, hogy Oszama kapcsolata a CIA-vel nem szűnt meg.

Bin Laden – akit az 1993-as WTC elleni merénylettel, és a ’96-os szaúd-arábiai amerikai katonai bázis felrobbantásával is vádoltak[41] – 1996-ban Szudánban tartózkodott, és akkor Szudán ki adhatta volna őt az USA-nak. Az Egyesült Államok azonban elutasította Szudán kiadási ajánlatát, és azt üzente, hagyják szabadon távozni a terroristát.[42] Ekkor ment Oszama Afganisztánba, és azóta is ott tevékenykedik. Az USA így futni hagyta az akkor már körözött terroristát.

Az Egyesült Államokkal való folytatólagos kapcsolatát látszik alátámasztani, hogy nem sokkal a szeptemberi terrortámadások előtt bin Laden találkozott a CIA egyik helyi ügynökével Dubaiban[43]. Az, hogy Oszama nem szakított a Nyugattal az afganisztáni háborút követően, abból derül ki egyértelműen, hogy a ’90-es években több terrorcselekménnyel is vádolt terrorista ellen csak 1998-ban adtak ki először nemzetközi körözést, azonban ezt sem Washington kezdeményezte, hanem Tripoli. Kadhafi hatóságai bin Ladent és bűntársait, az al-Muqatila nevű szélsőséges iszlám csoportot vádolták két német hírszerző 1994-es meggyilkolásáért[44]. Nem véletlen, hogy Kadhafi szeretné legjobban Oszamát likvidálni. Amióta a líbiai forradalommal hatalomra került, és az angol illetve amerikai olajkonszerneket elűzte az energiaforrásoktól, a britek és az amerikaiak olyan iszlám erőket használnak fel kormányának destabilizálásához, mint például bin Laden al-Muqatila csoportja[45].

 

2.1.2. A bin Laden utáni nyomozás akadályozása

 

Oszama bin Ladent a ’90-es évek során több terrorcselekménnyel is gyanúsították, többek között a ’93-as WTC elleni bombatámadással, illetve a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségi épületek felrobbantásával. 1993 óta John O’Neill, az FBI terrorizmus elleni részlegének vezetője nyomoz bin Laden után. Azonban 2001 augusztusában lemondott, tiltakozásul a bin Laden elleni nyomozásának akadályoztatása miatt[46]. Szerinte „az iszlám terroristák elleni nyomozás során a legnagyobb akadályt az Egyesült Államok olajkonszernjeinek érdekei és Szaúd-Arábia szerepe jelentették”.[47]

Az FBI-t szintén akadályozták egy olyan, a terrorizmus finanszírozásával gyanúsított intézmények listáján szereplő szervezet (World Assembly of Muslim Youth) elleni nyomozásban, melynek vezetője Oszama bin Laden egyik testvére[48].

Mindezekből kitűnik, hogy az Egyesült Államok nemcsak folyamatosan figyelemmel kísérte bin Laden tevékenységét, de állandóan segítette is őt az útjába kerülő akadályok elhárításával. Bin Laden fontos eszköze volt az USA nem hivatalos külpolitikájának a ’90-es évek folyamán. Terrorista csapatait bevetették Koszovóban, Macedóniában, illetve a Csecsenföldön és más, volt szovjet köztársaságban is az amerikai „földalatti” érdekek védelmében.[49]

Oszama mellett a családtagjaival is meglehetősen kesztyűs kézzel bánt az Egyesült Államok, annak ellenére, hogy jelentős szerepet játszanak a nemzetközi terrorizmus finanszírozásában. Vajon mi állhat a mögött az engedékeny magatartás mögött, amit az USA a bin Ladenekkel szemben tanúsít? Minek tudható be az a tény, hogy néhány nappal a szeptember 11-i merényletek után az akció elsőszámú gyanúsítottja családjának tizenegy tagja (köztük Abdullah bin Laden, a WAMY vezetője) zavartalanul elrepülhetett magánrepülőgépein Szaúd-Arábiába[50]? Esetleg a Szaúd-Arábiában meghatározó bin Laden család és az USA fontos beosztású személyei közötti szoros kapcsolatok miatt akadályozták meg az FBI-t az alaposabb nyomozásban?

 

2.1.3. A Bush-bin Laden kapcsolat

 

A bin-Laden család, mint már említettem, jelentős vagyonnal rendelkező klán, mely már a ’70-es évek vége óta üzleti kapcsolatban áll az Egyesült Államok korábbi elnökével, George Bushsal és fiával (a jelenlegi elnökkel). A bin Laden valamint a bin Mahfouz család (Szaúd-Arábia két leggazdagabb családja a királyi ház után) a Bush család mellett más republikánus politikusokkal, és az amerikai titkosszolgálatokkal is szorosabb kapcsolatban van már több mint húsz éve.

 George W. Bush az első olajcége alapításához szükséges tőkét Szalem bin Laden (Oszama legidősebb bátyja), illetve Khalid bin Mahfouz vagyongondnokától, James R. Bathtól kapta. Khalid bin Mahfouz szoros üzleti kapcsolatban áll Oszama bin Ladennel (amellett, hogy lánya Oszama egyik felesége), és a BCCI (Bank for Credit and Comerce International) bankon keresztül szerepet játszott az USA titkos külpolitikájának alakításában már George Bush alelnöksége alatt (a Reagen-kormány idején)[51]. Szalem bin Laden pedig már Oszama előtt dolgozott az USA hírszerzésének, mégpedig közvetítőként az „October Surprise”[52] nevű akcióban, segítve ezzel Ronald Reagen elnökké választását.

Az Egyesült Államok–bin Laden klán üzleti kapcsolat a Carlyle-csoport befektetéseiben csúcsosodik ki. A Carlyle-csoport a világ egyik legnagyobb magán befektetési bankja, amely több mint 13 milliárd dollárt kezel. A Carlyle a fegyverkezési szektorban fektet be, és háborús konfliktusok, fegyverkezési kiadások révén keres pénzt. A vezetői a legmagasabb politikai körökből kerülnek ki. Az ügyvezető igazgató Frank Carlucci, a Reagen-kormány védelmi minisztere, korábbi CIA igazgatóhelyettes. A Carlyle legfontosabb befektetői közé tartozik George Bush korábbi elnök, James Baker (a Bush-kormány külügyminisztere), John Major, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke és a Fülöp-szigetek volt elnöke, Fidel Ramos is. Ehhez az illusztris társasághoz csatlakozott a bin Laden család befektető cége a Saudi bin Laden Group.[53]

 A szoros gazdasági és politikai kapcsolatok Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok vezető elitjei között magyarázatot adnak a terrorista tevékenységgel foglalkozó Oszamával, illetve a terrorizmust pénzügyileg támogató dúsgazdag bin Laden családdal[54] való elnéző amerikai bánásmódra. Ez a bánásmód volt jellemző Oszamával kapcsolatban egészen 2001. szeptember 11-éig, amikor is egycsapásra az amerikaiak első számú közellensége lett. Anélkül, hogy bármilyen konkrét bizonyíték létezett volna bűnösségére, globális hajtóvadászat indult kézre kerítésére. Terrorista múltja miatt ideális bűnbaknak tűnt a merényletet követő döbbenet és zűrzavar pillanataiban.

Azonban több mint két és fél év, és egy hivatalosan a tevékenysége felszámolására indított nagyszabású háború Afganisztán ellen (ahol állítólag a Hindukus hegyei között rejtőzik) sem volt elegendő elfogásához. Ez pedig azt a gyanút látszik megerősíteni, hogy a hivatalos propaganda ellenére nem is fontos annyira a kézre kerítése. Hiszen ha nem szakadt meg kapcsolata a ’90-es években a CIA-vel, amit egy CIA-ügynökkel való dubai találkozója is bizonyít, akkor minden bizonnyal pontosan ismerik tartózkodási helyét, és az USA hírszerzése folyamatos kontaktusban van vele. Ami azt jelenti, bármikor el tudnák őt kapni, feltéve, ha tényleg akarnák.

 Mint már utaltam rá, Oszama bin Ladent az Egyesült Államok folyamatosan felhasználta a ’90-es évek folyamán külpolitikai céljai rejtett módon való megvalósításához. Szeptember 11-én talán szintén őt próbálta az USA felhasználni geopolitikai céljai véghezviteléhez oly módon, hogy kikiáltotta őt elkövetőnek. Így a terrorizmus ellen folytatott harc zászlaja alatt háborút kezdeményezhetett Afganisztánnal szemben, melynek valós oka nem bin Laden kifüstölése volt a Tora Bora barlangrendszer rejtett alagútjaiból. Az afganisztáni háború igazi okai és következményei – melyeket egy külön alfejezetben részletesebben megvizsgálok – segítenek tisztábban látni szeptember 11-e bonyolult útvesztőiben.

Ami a bin Ladenek Carlyle-csoportban való érdekeltségét illeti, mindenképpen figyelemreméltó és elgondolkodtató, hogy az amerikai elnök, és az USA elsőszámú közellenségének családjai között komoly üzleti kapcsolat volt. Egészen 2001 októberéig, amikor is a Saudi bin Laden Group eladta meglévő üzletrészét a Carlyleban. Tette ezt valószínűleg az idősebb Bush kérésére[55], hiszen igen kínosan érintette volna Bush elnök megítélését, valamint az Oszama ellen indított hadjárat hitelességét, ha a szélesebb közvélemény előtt is nyilvánvalóvá válik a két család összefonódása. Gazdasági megfontolás valószínűleg nem állhatott a döntés mögött, mivel az afganisztáni háborúval, és a fegyverkezési kiadások növelésével a csoport extraprofitra tett szert, és ezzel befektetői szeptember 11-e legnagyobb nyertesei közé tartoztak.

 

2.2. A merényletekkel összefüggő tőzsdei spekulációk

 

A terrortámadásokat megelőző néhány napban olyan jellegű tőzsdei tranzakciókra került sor, amelyek a merényletekről szerzett előzetes információk ismeretéről tanúskodnak. Ezeknek az ún. bennfentes információknak a felhasználásával hatalmas összegeket kasszíroztak azok, akik előre tudtak a támadásokról. A tőzsdei spekulációk nyomon követése egy olyan lehetőség, melynek segítségével el lehet jutni a merényletekkel kapcsolatos háttérszemélyekhez.

A szeptember 11-e előtti néhány napban ugrásszerűen megnőtt a merényletben érintett légitársaságok (United Airlines és American Airlines), valamint egyes biztosítótársaságok és pénzintézetek (például a Morgan Stanley) részvényeire vonatkozó eladási opciók forgalma[56], melyekkel dollármilliókat kerestek a bennfentesek. Ezen pénzügyi spekulációk hátterében álló személyek felderítése azonban minden különösebb eredmény nélkül a merényleteket követően, fél év elteltével abbamaradt. Felmerül a kérdés, vajon kik voltak ezek a bennfentesek, és milyen csatornákon keresztül szerezték ezeket az információkat? Hol vannak az amerikai pénzügyi nyomozók kutatási eredményei, akik rutinszerűen megvizsgálnak minden ehhez hasonló, feltűnő spekulációt[57], hogy így szerezzenek információkat az esetleges terrorcselekményekről?

Az egyik nyom, mely a tőzsdespekulációk felderítéséhez vezetne, megmagyarázza, miért ütközik akadályba a háttérszemélyek vizsgálata. Mert ez a nyom a CIA-hez vezet. A United Airlines részvényeire nagyobb mennyiségű eladási opciót kötött a Banker’s Trust Alex Brown Bank. Az Alex Brown Bank igazgatója, majd a Banker’s Trusttal történt fúzió után az intézmény aligazgatója az az A.B. „Buzzy” Krongard volt, aki 1998-tól a CIA igazgatójának, George Tenetnek a tanácsadója, majd 2001-től a CIA executive director-a, azaz a harmadik legfontosabb embere[58].

A Banker’s Trust Alex Brown Bank rajta van az Egyesült Államok legjelentősebb, pénzmosással gyanúsított intézményeinek húszas listáján. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Krongard a privát ügyfélkapcsolatok felelőseként olyan gazdag emberekkel került mindennapi kapcsolatba, akik illegális pénzeik tisztára mosását a bank speciális ügyletei révén valósították meg[59], akkor nem kérdéses miért alkalmaz a CIA egy korábbi bankvezért. Valószínűleg „Krongard már a régi munkahelyén is új munkaadója pénzügyi üzleteit bonyolította”.[60] 

Az Egyesült Államokba egy szenátusi jelentés szerint évi 500 millió dollár áramlik be illegálisan[61], melyet a Banker’s Trust Alex Brown Bankhoz hasonló bankokon keresztül mosnak tisztára. A nemzetközi fegyverkereskedelemből valamint a különböző kábítószerügyletekből származó pénzek az ellenőrizetlen off-shore-bankok, levelezőszámlák és diszkrét bankszámlaszámok bonyolult rendszerén keresztül rejtve áramlanak, nemcsak magánkezekbe. A banktitok révén ez a pénzügyi hálózat fedez és támogat olyan tranzakciókat, melyek lehetővé teszik a nemzetközi szervezett bűnözés, a korrupció terjedését. A CIA – az USA nem hivatalos külpolitikai érdekeit szolgáló – különféle titkos akcióinak fő finanszírozási forrásai is a nemzetközi kábítószer- és fegyverkereskedelemből származó pénzek, melyek ideális kezelői az olyan bankok, amelyek vezérigazgatói vagy alkalmazottai a titkosszolgálat munkatársai is egyben.

 A WTC elleni merénylettel kapcsolatos pénzügyi tranzakciók utáni nyomozás, mely a bank- és pénzrendszer eme legsötétebb mélységeibe vezet, a nemzetközi feketepiaci üzletek világába való erőszakos behatolást jelentette volna. Így hiába a szeptember 11-e után – az anti-terrorista törvények bevezetése alkalmával – hozott pénzmosás elleni intézkedések, ha az ehhez hasonló pénzügyi spekulációk utáni kutatások a CIA védő karjába ütköznek.   

 

2.3. Afganisztán

 

A szeptember 11-i terrortámadásokra az Egyesült Államok nem késlekedett válaszolni. Október 6-án megkezdődött az Enduring Freedom nevű hadművelet, Afganisztán nagyobb városainak bombázása. Az Afganisztán ellen indított háború hivatalos oka a merényletek feltételezett elkövetője, Oszama bin Laden és az al-Kaida ottani bázisainak felszámolása és az őket támogató tálib rendszer megdöntése. A háború valós okai azonban más tényezőkben keresendők, és nagyobb összefüggésekkel magyarázhatók. Mindezek megértéséhez érdemes megvizsgálni Afganisztán történelmét egy kicsit közelebbről.

 

2.3.1. Egy kis afgán történelem

 

Afganisztán egy, a nagyhatalmi érdekütközések metszéspontján létrehozott mesterséges ütközőállam, amelyben számos nemzetiség és etnikai csoport él. Még a dominánsnak tekinthető afgán nemzetiség, a pastuk nagyobb része is a Durand-vonaltól[62] délre, Pakisztánban található. A földrajzi szempontból is rendkívül tagolt országot (a belső-ázsiai ország területének legnagyobb részét a Hindukus – a Himalája nyugati nyúlványa – magas hegyláncai foglalják el) az elszigeteltség és a központi hatalom konstans gyengesége okán az archaikus társadalmi struktúrák rögzülése mellett az agrár, és katonai patronímiák, vagyis a faluközösségek és a törzsi rend, valamint a nomád állattartás jellemzik. Mivel az országot egyetlen nagyhatalomnak sem sikerült tartósan megszállnia, Afganisztán kimaradt a modernizációs áramlatokból is.

Az afganisztáni kérdés – a térségbeli fontosabb fejleményekkel együtt – a ’70-es évek vége felé egyre többször került a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió képviselőinek asztalára. 1978-ban Afganisztánban Taraki vezetésével hatalomra kerültek a kommunisták. Taraki szovjetbarát uralma idején az iszlámot a központi hatalom megkísérelte erőszakosan háttérbe szorítani. Mindez egyre növekvő ellenállást váltott ki a belső területek törzsi és iszlám hagyományaikat erősen őrző lakossága részéről. Megindult a különböző törzsi, etnikai és iszlám alapokon álló fegyveres csoportok, a mudzsáhidok szervezkedése. A CIA titkos támogatást nyújtott a mudzsáhidoknak, és megdöntötték a kormányt. Ezzel az USA becsalogatta a szovjeteket az afgán csapdába[63], akik helyi pozícióik védelme érdekében bevonultak az országba 1979 végén. A szovjet megszállás tíz évig tartott. Az 1989-es kivonulásukat követően polgárháborús állapotok uralkodtak Afganisztánban. A különböző etnikumokhoz, törzsekhez tartozó mudzsáhidok csoportjai a legváltozatosabb szövetségeket alkotva harcoltak egymás ellen, de egyetlen csoport vagy szövetség sem volt képes a hatalom tartós megragadására.

Az általános káosz és polgárháború közepette 1994-ben tűnt fel Afganisztánban a Mohammed Omar mullah (igazhitűek emírje) vezette Talibán. A mozgalom szellemi vezetői a tanulatlan falusi muzulmán papság, a mullahok. Feladatul tűzték ki Afganisztán egyesítését, megtisztítását az ország romlását okozó mudzsáhidoktól, és minden, iszlámellenes jelenségtől. 1998-ig az ország kilencven százalékát uralmuk alá vonták és viszonylagos közbiztonságot, valamint a korábban bármikor jellemzőnél erősebb központi hatalmat alakítottak ki pastu dominanciával. A tálib mozgalom tagjainak nagy része pakisztáni vallási iskolákból, az ún. medreszékből érkezett. Fanatikus, a pastu szokásjogon és az iszlám törvényeken (sária) alapuló gondolkodásmódjuk itt alakult ki. Ez a militáns és radikálisan vallásos mozgalom a hatalma alá vont területeken létrehozta a világ legszélsőségesebb iszlám rezsimjét. 

Afganisztán északi vidékein jelentős nagyságú tadzsik és üzbég kisebbség él. E két kisebbség alkotta a tálib uralommal szemben álló, és az ország észak-keleti csücskét ellenőrzése alatt tartó Északi Szövetséget (teljes nevén Egyesült Nemzeti és Iszlám Front Afganisztán Megmentéséért). Az Északi Szövetség folyamatosan harcban állt a Talibánnal a ’90-es évek második felében, azonban nem volt képes ellenállni terjeszkedésének.

A tálibok 2000 folyamán egyre nagyobb területeket vontak fennhatóságuk alá, és 2001-re az Északi Szövetség felügyelete alatt már csak egy-két tartomány, az országnak kevesebb, mint tíz százaléka maradt. Amikor már mindkét fél a döntő ütközetre készült, jött szeptember 11-e, ami nem várt fordulatot hozott a harcokban, és az amerikai beavatkozás megdöntötte a tálib rendszert.

 

2.3.2. A tálibok, USA és Pakisztán kapcsolata

 

Pakisztán kormánya az ország létrejötte óta állandóan területi vitában állt nyugati szomszédjával, Afganisztánnal, mivel az afgán-pakisztáni határ mindkét oldalán pastuk élnek. A pakisztáni politikai elit két módon képzelte el a területi vita megoldását: vagy a teljes pastuk lakta vidék Pakisztánhoz csatolása által, vagy pedig úgy, hogy egy gyenge, Pakisztántól politikai és/vagy gazdasági értelemben függő afgán kormányt segít hatalomra.[64]

 A pakisztáni titkosszolgálat, az ISI (Interservice Intelligence) ezért támogatta a pastu vezető, Gulbuddin Hekmatjar Hezb-i-Iszlámi nevű pártját és terelte a nyolcvanas években az amerikai fegyverszállítmányok java részét a mudzsáhid vezér szervezetéhez. Majd amikor 1994-re nyilvánvalóvá vált, hogy a pastu vezér nem képes egyesíteni Afganisztánt, az ISI új báb után nézett, és elkezdte támogatni a tálibokat.

A tálibokat a pakisztáni afgán menekülttáborok medreszéiben képezték ki, és látták el fegyverekkel az ISI tisztjei. Azonban mindez elképzelhetetlen lett volna Pakisztán szövetségesének, az USA-nak a támogatása nélkül.[65] A fegyverek az Egyesült Államokból érkeztek. A tálibok harcképessé tételének finanszírozásáról, csakúgy, mint Oszama bin Laden és a szovjetek ellen kiképzett terrorhadseregének pénzeléséről a CIA és gazdag szaúdi szélsőségesek gondoskodtak.[66]

A CIA már a Szovjetunió elleni háború idején folyamatosan támogatta az ISI-t abban, hogy a pakisztáni medreszékben felfegyverezzék és kiképezzék a radikális szemléletű iszlám harcosokat. Ez a szovjetek kivonulása után sem fejeződött be, s az USA segítségével fegyverezték fel[67] előbb Gulbuddin Hekmatjar mudzsáhid vezért, majd a tálibokat is. A tálibok az Egyesült Államok ISI-on keresztül történő támogatása nélkül nem érhettek volna el ekkora harci sikereket, és nem alakíthattak volna kormányt 1996-ban.[68]

A Talibán tulajdonképpen egy amerikai-pakisztáni kreatúra, egy a CIA és az ISI által létrehozott, kiképzett és felfegyverzett, elsősorban pastu nemzetiségű iszlám szélsőségesekből toborzott haderő, amely a pakisztáni és az amerikai regionális érdekek biztosítása céljából kerülhetett hatalomra. Az Egyesült Államok a szovjetek kivonulása után a tálibokban látta Afganisztán stabilitásának kulcsát, és ezáltal közép-ázsiai gazdasági befolyásának zavartalan növelési lehetőségét.

 

2.3.3. Az ISI szerepe a szeptember 11-i merényletekben

 

Pakisztán az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese Közép-Ázsiában. A pakisztáni katonai hírszerzés az USA hathatós támogatása mellett és felügyelete alatt jött létre. Az ISI a hidegháború lezárulta óta az USA titkos külpolitikájának egyik legfontosabb eszköze. A pakisztáni titkosszolgálat a CIA fedett akcióinak mintegy „vezérlőpultjaként” funkcionál a Kaukázus vidékén és Közép-Ázsiában.

1999-től Mahmud Ahmed a vezetője az ISI-nak, aki folyamatos kapcsolatban állt az USA hírszerzőszerveivel – a CIA-vel és a DIA-vel (Defense Intelligence Agency) egyaránt -, valamint a Pentagonnal. A Times of India jelentése szerint (mely indiai titkosszolgálati forrásokra hivatkozik) 2001 júliusában Ahmed tábornok megbízásából 100 000 dollárt utaltak át egy pakisztáni bankszámláról Mohammed Atta részére, aki az első számú gyanúsítottja a WTC elleni támadásnak. Az átutalást Omar Sheikh, az ISI első osztályú ügynöke intézte.[69] Ez a tény első ránézésre egyértelmű bizonyítékként szolgál az ISI részvételére a terrortámadásokban.

Azonban érdemes ezt a tényt jobban megvizsgálni. Amennyiben a hír igaz, az azt jelenti, hogy Atta kapcsolatban állt az ISI-vel, valószínűleg annak egy ügynöke volt. Ha tényleg részt vett a terrorakcióban, ahogy az FBI állítja, akkor emiatt az USA-nak nem Afganisztán, hanem Pakisztán ellen kellett volna katonai akciót indítania, és felszámolnia az ISI-t. Azonban mint fent említettem, az ISI az egyik legfontosabb partnere az USA-nak a térségben. Az USA szeptember 11-e után kijelentette, hogy Pakisztán az egyik fő szövetségese a terrorizmus elleni harcban, és egyeztetésbe kezd a pakisztáni kormánnyal az Afganisztán elleni katonai akcióban való együttműködésről[70]. Ezért nem kerülhetett Atta és az ISI kapcsolata nagyobb nyilvánosság elé, hiszen ez aláásta volna a koalíció hitelét, egyáltalán, az Afganisztán elleni háború jogosságát.

A hír forrása fontos vizsgálódási pont lehet ebben az ügyben. Az Atta és Ahmed közötti kapcsolatra az indiai hírszerzés derített fényt. Az átutalás ténye csak egy a szeptember 11-i merényletekkel összefüggésbe hozható bizonyítékok közül, melyeket India hivatalosan elküldött az Egyesült Államoknak[71]. A bizonyítékok minden bizonnyal terhelőek Pakisztánra, illetve az ISI-ra nézve, és nyilvánosságra hozataluk várható következményei estlegesen India pozíciót javíthatnák a térségben Pakisztánnal szemben, akivel többek között Kasmír kérdésében örökös konfliktusban áll. Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés, miért csak ennyit szivárogtatott ki India az állítólagosan széles körű bizonyítékok közül? Talán mert az összefüggések nemcsak Pakisztánra, hanem az Egyesült Államokra nézve is terhelőek, de India az USA-val nem mer ily módon konfrontálódni? Az amerikai kormány hallgatása a nekik elküldött bizonyítékokkal kapcsolatban válasz lehet a kérdésre. Az Egyesült Államok az ügy részletesebb kivizsgálása helyett inkább a szintén érintett Pakisztánnal karöltve háborút indított az Oszama bin Ladent bujtató tálibok ellen, természetesen az ISI bevonásával, aki egészen a terrorcselekmények bekövetkeztéig támogatta a szövetségesből egy csapásra ellenséggé váló Talibánt.

 A CIA minden bizonnyal ott áll az eset hátterében – ismerve a szoros együttműködését az ISI-vel –, ami magyarázatot adhat az ügy feledésbe merülésére, illetve arra, hogy a nyugati médiában egyáltalán nem talált visszhangra. Az Atta-ISI kapcsolat kiszivárgásának következményei arra engednek következtetni, hogy az indiai hírszerzés bizonyítékai elég meggyőzőnek és hitelesnek (illetve terhelőnek) tűntek a CIA számára ahhoz, hogy ne hozzák azokat nyilvánosságra. 2001 októberében Ahmed tábornoknak távoznia kellett az ISI éléről, a pénz átutalásáért felelős Omar Sheikhet pedig Pakisztánban letartóztatták Daniel Pearl, a Wall Street Journal riportere elleni gyilkosság vádjával, majd egy nyilvánosság számára zárt eljárás során halálra ítélték, és kivégezték.[72]

 Az egész történet meglehetősen bonyolult, zavaros, és kevés információ áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy egyértelmű következtetéseket vonjunk le belőle. Lehetséges, hogy a különböző titkosszolgálatok olyan egymás közötti rejtett játszmáival állunk szemben, melyek között képtelenség teljesen kiigazodni. Elképzelhető, hogy az átutalás mögött a CIA megbízása állt, és Atta a CIA ügynöke volt. Az is lehet, hogy egyszerre állt a CIA és az ISI alkalmazásában, esetleg az ISI-n keresztül úgy dolgozott a CIA-nek, hogy nem is tudta, ki az igazi munkaadója, és milyen érdekeket szolgál valójában. Mindenesetre az a feltételezésem, mely szerint Mohammed Atta nem volt a gépeltérítők között, számomra beigazolódni látszik. Az ugyanis, hogy az ISI (és a CIA) terrortámadásokban játszott szerepével összefüggésben nyilvánosságra kerülő bizonyíték konkrétan Attával kapcsolatos, és az ő személye áll az eset középpontjában (hasonlóan ahhoz, hogy „véletlenül” pont az ő útlevele került elő csodával határos módon sértetlenül a WTC romhalmaza alól), a merényletekben való kétségbevonhatatlan részvételét hivatott alátámasztani. Ami azt a cél szolgálja, hogy a gyanú Attára, illetve rajta keresztül a hivatalos főszervező, Oszama bin Ladenre terelődjön, és ezzel a tényleges háttérszemélyek, illetve azok a lényeges érdekeltségeik és indítékaik, melyek elvezethetnek hozzájuk, rejtve maradjanak.

 

2.3.4. Afganisztáni háború olajérdekekért

 

A Kaszpi-tenger vidéke és Közép-Ázsia térsége (Üzbegisztán, Kazahsztán, Türkmenisztán) energiahordozókban (elsősorban kőolajban és földgázban) rendkívül gazdag területek[73]. Az Egyesült Államoknak stratégiai fontosságú a régió kőolaj- és földgáztartalékainak megszerzése, és ezáltal Oroszország gazdasági befolyásának csökkentése Közép-Ázsiában. A térség azonban földrajzilag elszigetelt, és a legfőbb problémát az USA számára az jelenti, hogy hogyan lehet eljuttatni a hatalmas mennyiségű természeti kincset a különböző piacokra.

A már meglévő olaj- és földgázvezetékek mind orosz területeken futnak, ezért azok használata Oroszország régióbeli szerepének növekedésével járna, melyet az USA a hidegháború lezárulta óta igyekszik megakadályozni. Potenciális szállítási útvonalként szóba jöhet egy Kínán keresztül húzódó olajvezeték, ami túl költséges, valamint az iráni útvonal, ami viszont a két ország közötti korántsem baráti viszony miatt az USA számára nem megfelelő megoldás. Így az egyetlen gazdaságilag és politikailag is ésszerű, illetve megvalósítható ötlet egy, a közép-ázsiai olajmezőktől Afganisztánon keresztül az Indiai-óceán pakisztáni partjaiig megépítendő olajvezeték terve.

A tálibok 2001-ig tartó amerikai támogatása mögött fő okként valójában a csővezeték megépítésének szándéka rejlik. A ’90-es évek második felében a tálib kormány konszolidálásával kívánta az USA elérni az Afganisztánon keresztül húzódó olajvezeték megépítésének biztosítását. 1995-ben az Unocal (Union Oil of California) olajcég tárgyalásokat kezdeményezett egy Türkmenisztánból induló és Afganisztánon át Pakisztán partjaiig húzódó olajvezeték megépítéséről. A tálibokkal szembeni amerikai politika ezt követően teljesen alárendelődött az Unocal érdekeinek.[74] Az Afganisztánban fokozódó polgárháborús állapotok, és a Talibán folyamatos radikalizálódása azonban rontotta az olajvezeték biztonságos megépítésének esélyeit, ami oda vezetett, hogy az Unocal 1998 végén lemondott a tervről[75].

Azonban Afganisztán stratégiai fontossága az amerikai olajvállalatok számára továbbra sem változott. Viszont a bizonytalanság tovább fokozódott Afganisztánban, és a tálibok egyre kevésbé tűntek megfelelő partnernek a csővezeték ügyében. Ennek ellenére a tárgyalások tovább folytatódtak az USA képviselői és a tálibok között[76], egyrészt az ENSZ égisze alatt, másrészt kétoldalú titkos tárgyalások formájában[77].

Az ENSZ embargója miatt a Talibán 2001 elejétől egyre erősebb gazdasági nyomás alá került. Az év első felében több ún. „6+2 tárgyalásra” került sor Afganisztán helyzetéről, melyen a hat szomszédos ország[78], az Egyesült Államok és Oroszország vett részt. Néhány ilyen találkozón a tálibok képviselői is megjelentek. A gazdasági segítségnyújtás feltételeként a táliboknak egy nemzeti egységen alapuló kormány létrehozását szabták. Azonban ezt ők elutasították. Az egyik júliusi megbeszélésen a Talibán engedetlenségére reagálva az USA főtárgyalója katonai akcióval fenyegetett[79].

A Bush-kabinet 2001 februári hivatalba lépése óta több titkos találkozó zajlott le az USA és a tálibok képviselői között. Ezen megbeszéléseken az álláspontok már távolodtak egymástól, mert a Talibán nem fogadta el az Egyesült Államok feltételeit[80]. Az a kormány, amely még 2001 nyaráig úgy tekintett a Talibánra, mint a régió stabilitásának forrására, mely képes az olajvezeték megépítésének biztosítására, augusztusban megszakította a tárgyalásokat addigi partnerével.[81] 

 A Bush-kormány megvonta a bizalmat a táliboktól, és a csővezeték megépítése érdekében úgy döntött, el kell távolítani őket a hatalomból, hiszen csak így érvényesíthető az amerikai olajkonszerneknek azon törekvése, hogy megszerzik a stratégiai fontosságú közép-ázsiai olajtartalékok feletti ellenőrzést. A 2001-es kormányváltást követően az olajipar óriásai joggal várták az utóbbi években holtpontra jutott afgán dosszié felújítását, hiszen Bush választási győzelmében jelentős szerepet vállaltak. A Bush-kabinet vezető figurái és az energetikai szektor szervesült kapcsolatainak[82] egyenes következményeként az új elnök első lépései közé tartozott az energetikai ipar heves nemtetszésébe ütköző Kiotói jegyzőkönyv felmondása. Nem csoda, hogy az olajszektorba mélyen beágyazódott Bush-csapat komoly erőfeszítéseket tett az afganisztáni olajvezeték megépülése érdekében. Amikor ez diplomáciai úton megvalósíthatatlanná vált a Talibán engedetlensége miatt, az USA katonai beavatkozás mellett döntött Afganisztánban. Nem Oszama bin Laden likvidálása céljából, hanem olajérdekeltségeinek biztosítása miatt. Már szeptember 11-e előtt.

A főbb afganisztáni katonai hadműveletek befejeztével a csővezetékkel kapcsolatos tervek megvalósítása újra realitássá vált. 2002 szeptemberében Afganisztán, Pakisztán és Türkmenisztán energetikai miniszterei megállapodtak a csővezeték megépítésének tervében, majd decemberben az USA jóváhagyásával a három ország államfője aláírta a megállapodást[83]. Az aláírók között találjuk Hamid Karzait, Afganisztán újonnan kinevezett elnökét, aki a ’90-es években az Unocal tanácsadójaként tevékenykedett a Talibánnal folytatott olajvezetékkel kapcsolatos tárgyalások során, a Szovjetunió elleni háború idején pedig a CIA fegyverszállítmányainak mudzsáhid-csoportok közötti elosztásával szolgálta az Egyesült Államokat.

 

2.3.5. Afganisztán a világ legnagyobb ópiumtermelője

 

Az egyik legfontosabb ok, amiért a szeptember 11-e eseményeivel kapcsolatos ellentmondások felszínre kerülnek, és a körülmények pontos felderítése helyett tények eltussolásával, titkolózások egész sorával szembesülünk az, hogy a történések háttere olyan érinthetetlen területekre vezet, melyek nyilvánosságra kerülése ellentétes az érintettek érdekeivel. Az egyik ilyen terület az előzőekben kifejtett olajipar érdekeltségei. Egy ennél is komolyabb tabutéma a nemzetközi kábítószer-kereskedelem, illetve az Egyesült Államoknak – elsősorban titkosszolgálatainak – abban játszott kiemelkedő szerepe.

A CIA már az ’50-es években szoros kapcsolatot tartott fenn a szicíliai maffiával, illetve az általuk a Földközi-tenger medencéjében megszervezett nagyszabású fegyver- és kábítószer-csempészhálózattal. A hatvanas évekre a kábítószer-kereskedelemmel összefüggő kapcsolatait a CIA kiterjesztette Délkelet-Ázsiára, majd Dél-Amerikára is. „1970 tájára már az a rendkívüli helyzet állt elő, hogy a világ heroinforgalmának legnagyobb része a gyakorlatban a CIA ellenőrzése alatt állott…”[84]

A kábítószer- és fegyverkereskedelem egymással szorosan összefüggő jelenségek, a kettő párhuzamosan jellemzi a CIA tevékenységét. A nemzetközi kábítószer-kereskedelem jelentős üzlet, és az innen származó hatalmas profit az alapja a CIA titkos akciói, illetve az amerikai hadsereg költségei finanszírozásának. „A kábítószer-kereskedelemért ugyanazok a hatalmi központok felelősek, amelyek felszítják azt a mesterséges hisztériát, amelyre szükség van a kriminalizálódás további folytatásához…A katonai és ipari komplexus által leplezett kormány egyet jelent a korrupt hódító háborúkkal és a kábítószer-kereskedők által befolyásolt kormánnyal. Amikor a világ hagyományos, kábulatot okozó növényei illegális áruvá váltak, értékük a nemesfémekével vetekedett – olyan nemesfémmé váltak, amelyet el lehet vetni, és le lehet aratni. Az illegális kábítószerek kizárólag a mesterségesen, tilalmuk által megteremtett értékük révén váltak a katonai hatalom bázisává mindenhol, ahol termeszteni vagy terjeszteni lehetett ezeket. Ebben az értelemben az amerikai fegyverkezési vállalatok mind a mai napig a kábítószerrel szerzett pénz legnagyobb mosodái a világon.”[85]

Afganisztán szerepe a kábítószer-kereskedelemben a ’80-as években, a szovjet megszállás alatt kezdett el nőni. A mudzsáhidok által felszabadított területeken mákot kezdtek termeszteni, és az abból származó ópium eladásából keletkező bevételeket fegyvervásárlásra fordították. Az afgán gazdálkodók termelte ópiumból a CIA és az ISI által az afgán-pakisztáni határ mentén felépített laboratóriumokban állították elő a heroint, mely a CIA ellenőrzésével került a nyugati piacokra. A ’90-es évek folyamán egyre növekedett a kábítószer-kereskedelem gazdaságban betöltött szerepe mind Afganisztánban, mind Pakisztánban. A tálibok legnagyobb bevételi forrásává az ópiumtermelés vált. Időközben Afganisztán lett a világ legnagyobb ópiumtermelője[86]. A pakisztáni kormány fegyvervásárlásait, és a Nemzetközi Valutaalap, illetve a Világbank hiteleinek törlesztését elsősorban a heroinüzletből finanszírozza[87]. Az 1999-es katonai puccs óta megvont világbanki hitelek hiányában a pakisztáni gazdaság a kábítószer-kereskedelem bevételei nélkül már összeomlott volna.

Az amerikai katonai beavatkozást követően újabb lendületet vett Afganisztánban az ópiumtermelés. A Talibánnal ellentétben, amely 2001 tavaszán leállíttatta a máktermesztést, az Északi Szövetség mindenhol a termelésre buzdította a gazdákat, aminek meglett az eredménye, hiszen 2002-ben az utóbbi idők legnagyobb ópiumszüretére került sor[88]. Ezzel párhuzamosan az új afgán kabinetbe meghívást kapott a híres drogbáró, Rasid Dosztum tábornok, és az USA támogatásával több elítélt ópiumkereskedő hadurat helyeztek szabadlábra.[89]  

 

2.4. George W. Bush és szeptember 11.

2.4.1. Bush elnök tudott a támadásról?

 

Elképzelhető, hogy az Egyesült Államok elnökének köze van a szeptember 11-ei tragédiához? Vajon voltak-e előzetes információi a nagyszabású akcióról? Ha igen, akkor miért nem tett semmiféle óvintézkedést a támadás megelőzése érdekében? George W. Bush szeptember 11-ei magatartása, megnyilvánulásai, illetve a terrorcselekményeket követő intézkedései arra engednek következtetni, hogy legalábbis tudott a készülődő merényletekről.

Bush szeptember 11-én Floridában tartózkodott, és iskolás gyerekeknek tartott előadást egy sikeres olvasási programról. A Fehér Ház honlapján olvasható a nyilatkozata arról, hogyan értesült a merényletekről[90]: „…A terem előtt ültem várakozva, és láttam, ahogy egy repülőgép belecsapódott a toronyba…nyilvánvalóan be volt kapcsolva a televízió. Korábban magam is repültem, és azt gondoltam, úristen, micsoda csapnivaló pilóta. De aztán elvittek onnan, és nem volt időm tovább gondolkodni rajta. Aztán ott ültem az osztályteremben, és Andy Card, a kabinetfőnököm bejött, és azt mondta: «Egy másik repülőgép is belecsapódott a toronyba, Amerikát megtámadták.»…”

 Bush tehát azt állítja, hogy mielőtt belépett volna az osztályterembe, a televízióban látta az első repülőgép becsapódását, majd nem sokkal később értesítették a második gép eltérítéséről is. Azonban az első repülőgép becsapódását egyetlen televíziós csatorna sem közvetítette élőben. Felmerül a kérdés, akkor mit láthatott Bush? Amit látott, az valószínűleg egy privát közvetítés lehetett, amit kizárólag Bushnak szántak azok az emberek, akik pontosan tudták mi fog történni. Vagy ő maga is tudta mit fog látni, vagy a hozzá nagyon közel álló emberek szóltak neki, hogy figyelje ezt a rejtélyes „privát-adót” (amit akár a limuzinja TV-jén keresztül követhetett figyelemmel útban az iskola felé).[91] Az is könnyen elképzelhető, hogy Bush esetleg hazudott, amikor a fentieket nyilatkozta, azonban ezt a történetet nem sokkal később egy hasonló kérdésre válaszolva ugyanebben a formában megerősítette.[92]

A reakciója kabinetfőnökének figyelmeztetésére, mely szerint Amerikát megtámadták, érthetetlen. Ahelyett, hogy a nemzet védelme érdekében elnöki és főparancsnoki tisztsége kötelességeinek eleget téve további információkat kért volna, és azonnal a szükséges intézkedésekről döntött volna, ő nyugodtan a helyén maradva végighallgatta a gyerekek felolvasását. Az a rezignáltság, mellyel tudomásul vette, mi történt, az események előzetes ismeretéről árulkodik. Nem csoda, hogy nem sietett cselekedni, hiszen tudhatta, hogy további repülőgépeknek kellett még teljesíteni gyilkos missziójukat.

Egy ilyen nagyszabású merénylet precíz megszervezését teljesen titokban tartani nem lehet. Ennek megfelelően világszerte több állam hírszerzésétől kaptak figyelmeztetést az amerikai titkosszolgálatok egy készülődő akcióról[93]. 2001 augusztusában Bush elnökhöz is eljutottak ezek a figyelmeztetések, azonban ezt a tényt a Fehér Ház hivatalosan csak 2002 májusában ismerte el, és azzal érvelt, hogy az elnököt csak az esetleges gépeltérítésekről értesítették, arról nem, hogy a repülőgépeket öngyilkos merényletekre használhatják különféle célpontok ellen. Ez azonban nem magyarázat az elmaradó biztonsági intézkedésekre, sem a légiirányítás illetve a légvédelem sorozatos, égbekiáltó hibáira. Amikor a Kongresszus demokrata frakciójának vezetője egy vizsgálóbizottság felállítását javasolta a figyelmeztetések ellenére hiányos biztonsági intézkedések felelősségével kapcsolatban, Bush tiltakozott annak létrehozása ellen.[94]

 

2.4.2. A Bush-család titkai

 

A Bush-família már több generációra visszamenőleg jelentős befolyással rendelkezett az amerikai gazdasági és politikai életben egyaránt. Prescott Bush, a jelenlegi amerikai elnök nagyapja tagja volt egy, a Yale-egyetemen szerveződött titkos társaságnak a Skull & Bones-nak (Koponyák és Csontok). Ez a társaság a Yale legkiválóbb diákjait gyűjti egybe már generációk óta. A Skull & Bones tagjai közül kerül ki az amerikai gazdasági élet, a pénzvilág és a politika rengeteg befolyásos személyisége. Az 1832-ben alapított társaság magját folyamatosan új-angliai gazdag nemesi származású családok alkotják.[95]

Az 1920-as évektől kezdve a Skull & Bones számos tagja támogatta hatalmas tőkével a németországi nácikat. Többek között William A. Harriman és jóbarátja Prescott Bush, akik a Brown Brothers, Harriman illetve a Union Banking Corporation bankok vezetőjeként invesztáltak be Hitler és a nácik felfegyverzésébe. E tevékenysége miatt 1942-ben Busht börtönbüntetésre ítélték az Egyesült Államokban. A háború után aztán Connecticut szenátora lett, és jelentős szerepet vállalt Nixon politikai pályára állításában.[96]

Prescott Bush fia, George Bush szintén tagja volt a Skull & Bonesnak (akárcsak az ő fia, a jelenlegi elnök, George W. Bush), és hosszú időn át meghatározó figurája volt a politikai életnek. Már az ’50-es évektől kezdve dolgozott a CIA-nak, ahol az egyre inkább amerikai felügyelet alá kerülő nemzetközi kábítószer-kereskedelem koordinációjáért volt felelős. A CIA-nál[97] 1976-ban jutott a csúcsra, amikor is Ford elnök igazgatóvá nevezte ki. George Bush politikai színfalak mögötti tevékenysége a CIA-nál eltöltött hosszú időszak után a ’80-as években, alelnöksége idején is jelentős mértékben összefonódott a nemzetközi fegyver- és kábítószer-kereskedelem sötét ügyleteivel. Hathatós közreműködésével zajlott le a CIA illegális üzletei alapesetének számító Irán-kontra ügy, melynek során az Egyesült Államok fegyvereket adott el Iránnak, hogy abból a pénzből támogassa a nicaraguai kontrákat. Bush fontos szerepet játszott az iráni túszejtőkkel folytatott October Surprise elnevezésű titkos tárgyalások létrejöttében is. Szoros kapcsolatban állt a panamai Noriega tábornokkal, aki Közép-Amerika egyik legjelentősebb drogkereskedője volt a ’80-as években, és a CIA alkalmazásában állva rajta keresztül bonyolódott USA régióbeli kábítószerügyleteinek jó része.[98]

A Bush-család jól láthatóan évtizedekre visszamenőleg részt vett a politikai és gazdasági élet titkos, legtöbbször illegális ügyleteiben, és tevékenységük „méltó” folytatásaként a mostani elnök minden bizonnyal nem szakít a hagyományokkal. Ezt támasztja alá, hogy a jelenlegi államapparátusban dolgoznak azok a munkatársak, akik neve az Irán-kontra üggyel, illetve az annak kapcsán kirobbanó BCCI-bankbotránnyal[99] összefüggésben már ismertté vált. Éppen emiatt, és nem mellesleg apja számtalan titkos ügyletének védelme érdekében tett hozzáférhetetlenné az ifjabb Bush 2001 novemberében mintegy 68 000 olyan aktát[100], amelyek Reagen, és az idősebb Bush elnöksége idején keletkeztek. Még mielőtt 2002 januárjában ezeket az aktákat törvény szerint nyilvánosságra kellett volna hozni.

 

2.5. A CIA áll a merénylet hátterében

 

A szeptember 11-ei események, azok háttere és a kapcsolódó folyamatok jóval összetettebb képet alkotnak annál, semmint, hogy a merényletet egyszerűen gonosz iszlám terroristák elkeseredett tettének nyilvánítsuk, mellyel megbüntették az őket elnyomó nyugati világot. Hasonlóképpen nem intézhető el az afganisztáni „válaszlépés” sem annyival, hogy az egy teljesen jogos ellencsapás volt a megtámadott fél részéről. Annak ellenére sem, hogy a Biztonsági Tanács 2001. szeptember 12-én az 1368-as számú határozatában elismerte – az ENSZ Alapokmányával összhangban – az Egyesült Államok alapvető jogát az önvédelemhez. Köszönhetően annak, hogy ezekben a napokban az USA, a sokkolt nemzetközi közösség szolidaritását kihasználva különösebb akadály nélkül tudta érvényre juttatatni azon igényét, hogy globális hajszát indít az általa felelősnek tartott tettesek ellen. A konkrét bizonyítékok hiányában, koholt vádak alapján indított Afganisztán elleni háború jogossága azonban erősen megkérdőjelezhető. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ennek a háborúnak a valós okai nem a szeptember 11-ei terrorcselekményekben keresendők. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy a merényletek okai keresendők az afganisztáni beavatkozás valódi indítékaiban. Sőt, a katonai akció hátterén túlmenően, az érdekek szélesebb összefonódásában. Magyarul, ha kritikusan vizsgáljuk az ebben a fejezetben kifejtett gazdasági, katonai, politikai indítékokat, érdekösszefüggéseket, körvonalazhatjuk a terrortámadások lehetséges háttérszemélyeit, esetleges résztvevőit.

A „Kinek állhatott érdekében?” kérdés megfelelő kiindulópont a merénylet feltételezett kitervelőinek meghatározása céljából történő vizsgálat során, feltételezve, hogy egy ilyen horderejű akciót komoly indíték nélkül nem hajt végre senki. Azt is figyelembe véve, hogy az indíték önmagában még nem bizonyíték a bűnösségre, a gyanúsítottak körét azok érdekeinek ismeretében leszűkíthetjük egy meghatározott csoportra.

Az Egyesült Államok, annak kormánya, illetve vezető személyiségeinek különféle üzleti érdekeltségei a tragédia legnagyobb nyertesei, politikai és gazdasági téren egyaránt. Az USA a merényletek után a világ legtöbb országának mély részvéte, hallgatólagos beleegyezése és aktív vagy passzív közreműködése mellett saját, hagyományosan háborúellenes közvéleményének elsöprő támogatását maga mögött tudva hajthatta végre már a terrortámadások megtörténte előtt gondosan kitervelt afganisztáni katonai akcióját. Oszama bin Laden al-Kaidája elleni büntetőakció címén, a terrorizmus elleni harc zászlaja alatt háborúzva biztosította a stratégiailag rendkívül fontos közép-ázsiai olajtartalékok feletti ellenőrzést. Az energetikai szektorban erősen érdekelt Bush-kabinet a hatalomra jutásában elengedhetetlen szerepet játszó olajtársaságok érdekeinek megfelelően eltávolította az Afganisztánon keresztül húzódó olajvezeték megépítésének útjában álló Talibánt. Amerikai olajvállalatok alkalmazottai és kábítószer-kereskedők részvételével bábkormányt hozott létre, mely partner a csővezeték felépítésében, és az ópiumtermesztés valamint a heroin-előállítás fokozásában. Az illegális drogkereskedelemből származó hatalmas profit a CIA közvetítésével az Egyesült Államokba áramlik és a nagy része a hadiiparban kerül befektetésre. Ezzel, valamint a szeptember 11-e utáni fegyverkezési kiadások jelentős növelésével a fegyvergyártó vállalatok részvényesei, a katonai-ipari komplexum nagybefektetői (a Bush-érdekeltségű Carlyle-csoporttal az élen) jelentős nyereségre tettek szert.

A merényleteket követő hangzatos beszédeivel, a nemzetet egységbe forrasztó, hazafias retorikájával Bush elfogadtatta az amerikai néppel a háború szükségességét, és népszerűsége azelőtt nem látott magasságokba szökkent. A háború miatt jelentősen megnövelt hadi kiadások révén (újabb hatalmas eladósodással) lehetősége volt a recesszióban lévő gazdaság átmeneti fellendítésére. A szeptember 11. utáni általános bizonytalanságot kihasználva az alkotmánnyal összeegyeztethetetlen belbiztonsági és terroristaellenes törvények (például Patriot Act) hozatalával állampolgárokat ellenőrző és megfigyelő rendszert alakíthatott ki, és bevezethette azt, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a hatóságok visszautasíthatják kormányzati akták nyilvánosságra hozatalát.

Mindezen fejlemények tükrében kijelenthető, hogy az USA vezető elitjének érdekében állhatott a szeptember 11-ei merényletek bekövetkezése. A meggyőző indítékok, és a félreértelmezhetetlen következmények ellenére minden kétséget kizáróan nem nevezhető meg ez a kör a több ezer emberéletet kioltó terrorcselekmény felelősének. Részvételüket több mint gyanússá teszi azonban az a tény, hogy rendelkezésükre áll egy olyan eszköz, mely képes ilyen akciók megtervezésére és végrehajtására. Ez az eszköz a CIA.

A CIA-t mind lehetőségei, tapasztalata, mind rendelkezésére álló anyagi és egyéb eszközei alkalmassá teszik arra, hogy megszervezzen, és véghez vigyen egy ilyen jellegű, korábban elképzelhetetlennek tartott terrorcselekményt. Egyszerre négy utasszállító repülőgépet eltéríteni, és azokat adott célpontok ellen fordítani, mindehhez az amerikai légvédelem nagyvonalú asszisztálását elérni, majd a pusztítást a WTC tornyokba előzetesen elhelyezett robbanóanyagokkal még nagyobb mértékűvé tenni: erre a teljesítményre egyetlen terrorcsoport sem képes. A CIA ellenben rendelkezik kiváló kvalitású pilótákkal, akár olyan fanatizálható arab származásúakkal is, akik végrehajthatták a merényletet. Sőt, még pilótákra sem volt feltétlenül szüksége a művelethez, hiszen birtokában van olyan technika, melynek segítségével földi irányítással, robotpilótákkal kormányozhatóak a repülőgépek.[101]

A Pentagon-történet ellentmondásai, a légiirányítás és a pilóták közötti titkosított rádióbeszélgetések, a terrortámadás körülményei részletes kivizsgálásának elmaradása mind-mind egy titkosszolgálati „covert operation”-re, ún. fedett akcióra utalnak. Ennek álcázására létrehozták az ideális fedősztorit, melynek középpontjában a már jóval korábban megkreált, tökéletes terrorista múlttal rendelkező közellenség, Oszama bin Laden áll. Az előzetes információkról tanúskodó bennfentes tőzsdei ügyletek szintén a CIA-hoz vezetnek, míg a szándékosan lerombolt WTC 7-ben – a CIA New York-i központjában – az egyik legjelentősebb titkos műveletekkel foglalkozó CIA-bázis tűnt el nyomtalanul, és gazdasági bűncselekményekkel kapcsolatos akták ezrei semmisültek meg.[102] Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a terrortámadások után – mintegy jól végzett munka jutalmaként – megnövelték a CIA költségvetését, a gyanú már váddá fokozódik.

De valóban feltételezhetjük-e a CIA-ról ilyen súlyos bűntett elkövetését? Elképzelhető, hogy az amerikai titkosszolgálat saját állampolgárainak ezreit áldozza fel különféle gazdasági, politikai érdekekért? S mindezt sikerül eltussolnia, s büntetlenül megúsznia? Ha jobban szemügyre vesszük a CIA szervezetét, működését, sötét múltját és meghatározó szerepét az Egyesült Államok nem hivatalos külpolitikájában, akkor belátható, hogy a válasz: sajnos igen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. Az USA bűnei

 

Az Egyesült Államok nem kevesebb, mint huszonhat titkosszolgálatot működtet. Közülük a legjelentősebb, legbefolyásosabb, leghíresebb, sőt leghírhedtebb a CIA. Titkos tevékenységeit az összes többi szolgálatnál nagyobb költségvetési forrásból finanszírozza. Rövid, alig több mint fél évszázados fennállása ellenére meglehetősen eseménydús a történelme. Működése folyamán megannyi súlyos bűntett elkövetése szárad ügynökei lelkén. A világ legtöbb pontján fellelhetőek a CIA beavatkozásainak nyomai, melyekkel folyamatosan az USA nem hivatalos külpolitikája szolgálatában áll. Tevékenységének titkos volta miatt akcióinak csak egy része ismert pontosan, ezekből azonban következtetni lehet az ügynökség valódi arculatára.

A következőkben részletesebben kitérek a CIA kialakulására, működési sajátosságaira, valamint történelmének egyes epizódjaira. Ezek segítségével igyekszem bemutatni a titkosszolgálat különleges szerepét az Egyesült Államok kül- és katonapolitikájában, illetve alátámasztani feltételezésemet a terrortámadásokban való részvételével kapcsolatban. Néhány történelmi példa felhasználásával, korábbi titkos hadműveletek és a szeptember 11-ei terrortámadások párhuzamba állításával próbálom erősíteni ezt a feltételezést. Ezen kívül érintem az USA geopolitikai érdekeit, agresszív külpolitikájának azon jelenlegi és jövőbeli céljait, melyek megvalósításához mintegy startpisztoly-lövésként használta fel a 2001. szeptemberi tragédiát.

 

3.1. A CIA, mint terrorszervezet

3.1.1. A CIA története

 

Az Egyesült Államok hírszerzése történetének kezdete egészen az első amerikai elnökig, George Washingtonig nyúlik vissza. Ő létesítette az első titkos hírszerző hivatalt az angolok ellen vívott függetlenségi háború idején, sőt ő maga is irányította a felderítő erők munkáját. De ez a hírszerző hivatal csak a háború ideje alatt működött az ellenséges angol csapatokkal kapcsolatos információk megszerzése céljából. A következő jelentős katonai hírszerzéssel foglalkozó szervezet Abraham Lincoln elnöksége alatt jött létre az Észak és Dél között folyó polgárháború idején. Ekkor alakították meg az elnök személyi biztonságát védelmező mai titkosszolgálat, a Secret Service előfutárát. Ez azonban csődöt mondott – mint ahogy ez későbbi elnökök elleni merényletek esetén többször is előfordult, valószínűleg nem véletlenül –, hiszen 1865-ben Lincolnt meggyilkolták.

Az 1880-as években hozták létre az első olyan katonai hírszerző szerveket, amelyek állandóan működtek, nemcsak háború idején. Ekkor még külön szolgálata volt a szárazföldi hadseregnek és a tengerészetnek. Az amerikai hírszerzés szervezete így oszlott meg egészen a második világháború elejéig. A változást a Pearl Harbor elleni japán támadás hozta. A több mint kétezer amerikai katona halálával végződő légicsapás okozta sokk hatására fogalmazódott meg egyértelműen az amerikai politikában az igény egy központosított hírszerző szolgálat létrehozására. Pearl Harbor az akkori hírszerzés totális csődjét jelentette, hiszen amerikai kódfejtők már 1940-ben feltörték a japánok titkos, kódolt üzeneteit, így tudniuk kellett egy várható támadás veszélyéről.

Roosevelt 1942-ben létrehozta az OSS nevű szervezetet (Office of Strategic Services – Stratégiai Szolgálatok Irodája), amelynek hivatalosan az volt a feladata, hogy „stratégiai értesüléseket gyűjtsön és elemezzen, különleges feladatokat készítsen elő és hajtson végre”[103]. Ez a szervezet tekinthető a CIA elődjének. Közvetlenül a világháború befejezése után az OSS-t feloszlatták, és Truman elnök létrehozta – Roosevelt erősen központosított hírszerző ügynökség kialakítását indítványozó tervének megfelelően – a Nemzeti Hírszerző Hatóságot, amely felügyelete alá rendelték a Központi Hírszerző Csoportot (Central Intelligence Group). Ebből alakult meg az 1947. szeptemberben elfogadott nemzetbiztonsági törvény értelmében a Központi Hírszerző Ügynökség (Central Intelligence Agency).

Ez a törvény teljesen átalakította az amerikai hírszerzés szervezetét, sőt a politikai döntéshozatal terén is jelentős változásokat hozott. A CIA létrehozása egy központosítási folyamat része volt, amelynek keretében a hidegháborús célok érdekében a hadsereget is centralizálták, növelve ezzel a Fehér Ház befolyását. Ekkor állították fel a Nemzetbiztonsági Tanácsot[104], s ez alá rendelték a Központi Hírszerző Ügynökséget. A CIA feladatait öt pontban fogalmazták meg: „1. A nemzetbiztonságot érintő kérdésekben, valamint a hírszerzés kérdéseiben tanácsadó szerepet töltsön be a Nemzetbiztonsági Tanács mellett. 2. Tegyen ajánlásokat a Nemzetbiztonsági Tanácsnak a hírszerző tevékenység összehangolására. 3. Az ügynökségnek nincs bűnüldözési, rendőrségi vagy belső biztonsági feladata. 4. A CIA elemezze és értékelje a hírszerzés által szerzett értesüléseket, és gondoskodjék arról, hogy azok az illetékes kormányszervek tudomására jussanak. 5. A hírszerző ügynökség teljesítsen másfajta feladatokat is a nemzetbiztonság érdekében, ha erre a Nemzetbiztonsági Tanácstól utasítást kap.”[105]

A CIA-t az ötödik pontban említett „másfajta feladatok” végzésére való felhatalmazás különbözteti meg a világ bármely részén működő szokványos hírszerző ügynökségektől, amelyek „csak” az államérdekeket védő információk szerzésével, elemzésével, továbbításával foglalkoznak. Ez a pont tulajdonképpen feljogosítja a CIA-t titkos akciók, rejtett hadműveletek végrehajtására, és korlátlan cselekvési lehetőségeket biztosít számára. Ez a bizonyos „másfajta feladatok” teljesítése meglehetősen hasonlít az előd, az OSS „különleges feladatok” előkészítésére és végrehajtására vonatkozó felhatalmazására. Ami nem is meglepő, hiszen a CIA létrehozásában több korábbi OSS alkalmazott vett részt, akiknél annak idején is prioritást élvezett különféle kalandorakciók megtervezése és véghez vitele. A különféle titkos küldetések megszervezése és végrehajtása a kezdetektől fogva eltorzította a CIA működését, előnyben részesítve a „másfajta feladatokat” a hagyományos hírszerzési tevékenységekkel szemben.

„…a CIA eredeti küldetése az lett volna, hogy összhangba hozza a különböző minisztériumok és kormányügynökségek hírszerzési, adatgyűjtési tevékenységét. Ennek alapján olyan jelentéseket készítsen, amelyek az ország vezetésének rendelkezésére bocsátják a külpolitika viteléhez szükséges információkat. A CIA azonban az OSS veteránjainak irányítása alá került, és ők másképpen gondolkodtak. A szemükben a frissen megszületett hírszerző ügynökség titkos eszköz volt olyan külpolitikai célok elérésére, amelyeket a diplomácia megengedett módszereivel nem lehet megvalósítani!...A nemzetbiztonsági törvényben szereplő két szó, amely másfajta feladatok végrehajtását is engedélyezi, beláthatatlan következményekre vezetett. Erre a néhány szóra alapítva a CIA az évek során valóságos titkos működési szabályzatot dolgozott ki, amely elnöki parancsokra vagy a Nemzetbiztonsági Tanács utasításaira épült – s amely sokszor éles ellentétben volt a Központi Hírszerző Ügynökséget létrehozó törvény egész szellemével. Ez a néhány szó szabadságot biztosított a CIA számára ahhoz, hogy titkos akciókat hajtson végre, és titokban beleavatkozzék más országok belső ügyeibe. Ez rendszerint a Fehér Ház beleegyezésével történt – és csaknem mindig a kongresszus és mindig az amerikai közvélemény háta mögött.”[106]

A „Cég” (ahogyan a CIA-t „becézik”) az évek folyamán akciók sokaságát hajtotta végre a világ minden táján. Beavatkozásai ártatlan civilek millióinak életébe került. Íme néhány a CIA megannyi bűntette közül. A vietnámi háború alatt a Phoenix hadművelet keretében több mint 20000 ártatlan civilt gyilkoltak meg. A program célja nemcsak azon vietnámiak likvidálása volt, akik veszélyt jelentettek az USA érdekeire, de az ellenzék elnyomása érdekében egész Dél-Vietnám lakosságát terrorizálták. A CIA szervezte meg és – a kokainkereskedelemből származó profitból – finanszírozta a nicaraguai kontrák tevékenységét, akik több tízezer civilt gyilkoltak meg, és a gazdaság összeroppantásával próbálták destabilizálni a legitim sandinista kormányt. A Cég szervezte azt a katonai puccsot 1973-ban Chilében, mely során Salvador Allende törvényesen megválasztott kormányát megdöntve Pinochet diktatúráját segítették hatalomra. Ez a rezsim chileiek ezreit hurcolta el, majd kínozta halálra. A ’90-es években a törökországi kurd kisebbség CIA segédletével zajló üldözése során több tízezer ember halt meg, és milliók menekültek el otthonukról.[107]

A CIA részt vett több, a hidegháborús történelem meghatározó eseményében. Kubában Fidel Castro forradalmi rendszerének megdöntésére zsoldosokat képezett ki, és vetett be a balul sikerült Disznó-öbölbeli invázió során. Franciaországban De Gaulle tábornok ellen szervezett puccsot. Bolíviában a Cég egyik ügynöke gyilkolta meg a híres forradalmárt, Che Guevarát, Kongóban pedig Lumumba elnököt. Kiképezte, támogatta és fegyverekkel látta el az afgán mudzsáhidokat, emellett akciókat hajtott végre Guatemalában, Iránban, Panamában, Haitin, Indonéziában, a Dominikai Köztársaságban és még ki tudja hány helyen a Föld összes pontján jelen lévő ügynökei révén.

A CIA a neve ellenére sosem volt egy hírszerző ügynökség, és ma sem az. A CIA egy titkos fegyver az elnök külpolitikai tanácsadói számára. Működését azonban állandóan hírszerzésként tünteti fel, fedezve titkos hadműveleteit. A dezinformálás fontos része a tevékenységének, és az amerikai nép az egyik legfőbb célpontja hazugságainak. Emiatt maradhat rejtve az emberiség ellen elkövetett bűntetteinek nagy része. Fennállásának első negyven éve alatt, 1987-ig hat millió ember esett áldozatául a CIA titkos hadműveleteinek.[108] Joggal állítható tehát, hogy a CIA nagyon távol áll a hagyományos hírszerzéstől, és nem más, mint egy terrorszervezet. A világ legnagyobb terrorszervezete.

 

3.1.2. A történelem ismétli önmagát

 

A CIA amellett, hogy előszeretettel avatkozik bele titokban más országok belső ügyeibe, az Egyesült Államok területén is szervez, illetve hajt végre úgynevezett „másfajta feladatokat”. Teszi ezt annak ellenére, hogy az 1947-es nemzetbiztonsági törvény 3. pontja kimondja, hogy az ügynökségnek nincs bűnüldözési, rendőrségi vagy belső biztonsági feladata. Az, hogy a CIA elsősorban a titkos külpolitika megvalósításának eszköze, nem zárja ki a szeptemberi terrortámadásokban való részvételének lehetőségét. Az egyik leghíresebb és legnagyobb szabású hazai CIA-akció, a Kennedy elnök elleni merénylet ezt mindennél jobban példázza. A Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos titokzatosságok, eltussolási kísérletek, a bizonyítékok manipulálása, a dezinformálás és közvélemény-félrevezetés kísérteties hasonlóságokat mutatnak a szeptember 11-ei eseményekkel.

Az igen népszerű Kennedy elnök halála 1963-ban valósággal sokkolta az amerikaiakat, csakúgy, mint a 2001-es terrorcselekmények. Így az Oszama bin Laden-teóriához hasonlóan azonnal szükség volt az egyértelmű felelős megnevezésére a közvélemény megnyugtatása érdekében. Órákkal a merénylet után menetrendszerűen jött is a megoldás. Letartóztatták a magányos merénylőt, Lee Harvey Oswaldot. Alaposabb vizsgálat nélkül megállapították, hogy Kennedyt ez az őrült marxista lőtte le, teljesen egyedül cselekedve. Mind a média, mind a hatóságok egyöntetűen kiálltak e magyarázat mellett, így az emberek többsége is elfogadta azt. Azonban negyven év távlatából már tudjuk, hogy Kennedy egy CIA által szervezett összeesküvés áldozata lett, és Oswaldot használták fel bűnbakként a közvélemény félrevezetése céljából, csakúgy, mint napjainkban Oszama bin Ladent.

A CIA igyekezett Oswaldot már jóval a merénylet előtt elkötelezett kommunistának beállítani. A CIA ügynökeként többször bízták meg különböző marxista ideológiájú röplapok terjesztésével. 1959-ben a Szovjetunióba küldték, azonban ottani titkos ügynöki munkáját később a szovjeteknek végzett kémkedésnek állították be. Ezt, a hírszerzők világában a kívánt kép létrehozása érdekében folytatott manipulációt, az ún. „megmerítést”[109] alkalmazhatták az állítólagos terrorpilóták pilótaképző tanfolyamokon való szerepeltetése esetében is. Azonban mindkét merényletnél olyan személyekre terelték a gyanút, akik valójában alkalmatlanok voltak az adott feladat végrehajtására, hiszen Oswald meglehetősen gyengén bánt a fegyverrel ahhoz, hogy mesterlövészeket megszégyenítő pontossággal és gyorsasággal egyedül végezhessen Kennedyvel, illetve Mohamed Atta és társai sem voltak képesek utasszállító repülőgépek vezetésére.

A különféle bizonyítékok megsemmisítése, manipulálása kapcsán számtalan párhuzam vonható a két merénylet között. Amilyen gyorsan elszállították a WTC roncsait, úgy tüntették el órákon belül a Kennedyt szállító limuzinon fellelhető fontos nyomokat; ahogyan egészen véletlenül megtalálták Atta útlevelét, úgy került elő Oswald állítólagos gyilkos fegyvere a merénylet helyszínén (ami egyébként teljesen alkalmatlan volt a merénylet végrehajtására, mellesleg Oswaldtól származó ujjlenyomatokat sem találtak rajta); a repülőgépek rádióin zajló beszélgetések titkosításához hasonlóan nem készült jegyzőkönyv Oswald kihallgatásáról sem (majd röviddel ezután Jack Rubyval örökre elnémíttatták őt). Emellett mindkét esetben kerültek elő a hivatalos magyarázatokat egyértelműen cáfoló bizonyítékok is: a fényképfelvételek bizonysága szerint a Pentagon épületébe nem csapódott be utasszállító repülőgép, míg a Zapruder-film tanúsága szerint több irányból is lőttek Kennedyre.

Hasonlóan a terrortámadásokhoz, a Kennedy-merénylet előtt is kapott konkrét figyelmeztetést az FBI egy készülődő akcióról, melyben annak helyét és időpontját is pontosan megjelölték. Ám mégsem tettek semmilyen különösebb óvintézkedést az elnök biztonsága érdekében. A teljesen nyitott elnöki limuzinból integető Kennedyről óhatatlanul a New York és Washington feletti repülési tilalom alá eső zónában zavartalanul repkedő Boeingek jutnak az ember eszébe.

A merényletekkel összefüggő kétségek, ellentmondások illetve az azokból következő hazugságokkal teletűzdelt hivatalos magyarázatok jól látható hasonlóságokat mutatnak az amerikai történelem két szomorú epizódja között. A kormányzati szinten tapasztalható titkolózás, a minden részletre kiterjedő alapos nyomozás elmaradása, a folyamatos dezinformálás és a média – ellentmondásokkal teli – hivatalos teóriákkal szembeni megdöbbentően összehangolt elkötelezettsége a két esemény bekövetkezte között eltelt majd negyven év különbség ellenére azonos módszerek alkalmazására utal. Olyan titkosszolgálati módszerek alkalmazására, melyek egy titkos hadművelet jellemző sajátosságai, a CIA-féle covert operation elengedhetetlen kellékei.

  Azt feltételezni, hogy szeptember 11-én egy CIA által rendezett ál-terrortámadás szemtanúi voltunk, nem annyira futurisztikus elképzelés, mint amilyennek első hallásra tűnik. A „koholmányterror”, mely során egy titkos terrorakció vagy támadás elkövetésével a végrehajtó azt vádolja, akit az akcióra hivatkozva meg akar támadni, egy már korábban is alkalmazott módszer háborúk kezdeményezésére. A történelem folyamán többször is bevetették már ezt az eléggé el nem ítélhető, konfliktust provokáló eszközt, és nemcsak az USA-ban.

A ’60-as évek elején, a hidegháború legforróbb szakaszában az Egyesült Államok katonai titkosszolgálatai egy nagyszabású, titkos terrorakciót terveztek a saját országuk ellen, azért, hogy így szerezzék meg az amerikai közvélemény támogatását egy Kuba elleni háborúhoz. A Northwoods fedőnevű titkos akció terveiben szerepelt többek között amerikai városok utcáin ártatlan emberek meggyilkolása, utasszállító hajók elsüllyesztése, repülőgépek eltérítése, illetve néhány nagyvárosban (többek között Miamiben és Washingtonban) bombamerényletek végrehajtása. Hamis bizonyítékok felhasználásával a terrorakciók elkövetését az USA Castrora kívánta fogni, s így a hazai közvélemény és a nemzetközi közösség támogatásával megindíthatta volna háborúját Kuba ellen. A háború és a koholmányterror ötlete eredetileg Eisenhowertől származott, ő azonban hivatali ideje lejárta miatt már nem tudta megvalósítani azt. Az Operation Northwoods konkrét, operatív tervét a katonai tervezőbizottság készítette el Kennedy elnöksége alatt, azonban annak végrehajtását az elnök és McNamara védelmi miniszter is egyértelműen elutasította.[110]

1954-ben izraeli ügynökök az ún. Lavon-affér során brit és amerikai épületek ellen hajtottak végre bombatámadást, amit szélsőséges arab terroristák tettének állítottak be. Ez az amerikai és brit csapatok további állomásozását eredményezte a Szuezi-csatorna térségében, majd további titkos akciók Izrael céljainak megfelelően a Szuezi-válsághoz, a brit és amerikai csapatok egyiptomi beavatkozásához vezettek.[111]

 A 2001. szeptember 11-i merényletek bekövetkezéséig a legsúlyosabb, legtöbb áldozatot követelő – USA területén történt – támadás, Pearl Harbor japán bombázása sem egy meglepetésszerű akció volt, sokkal inkább egy Egyesült Államok által kiprovokált és engedélyezett légicsapás. Roosevelt elnök számára fontos volt USA belépése a második világháborúba azért, hogy így lendítse fel a gazdasági világválságot követően még csak lábadozó amerikai gazdaságot. A háborúba lépéshez azonban szükség volt valamilyen casus bellire, például egy, az ellenség által elkövetett, nagy emberveszteséggel járó támadás formájában. Mivel Németország az európai hadszíntérre koncentrált, az Egyesült Államok Japánt kezdte provokálni.[112] Először olaj- és acélembargót vezetett be ellene, ami arra késztette Japánt, hogy megtámadja az ásványkincsekben gazdag Indonéziát. Időközben a Csendes-óceáni amerikai hadiflotta egy részét Pearl Harborba vezényelték, amely komoly fenyegetést jelentett egy indonéziai háború esetén Japán számára. Ezért nem maradt más választása, mint egy támadással megszüntetni ezt a fenyegetést.

Az USA ismerte a japánok terveit, hiszen már korábban sikerült megfejtenie a kódolt üzeneteiket. Washington előre tudott a támadásról, ismerte a japán flotta pontos helyét, mozgásirányát, és a támadás bekövetkeztének időpontját.[113] Ennek ellenére nem tett semmilyen védelmi intézkedést, hagyta megtörténni a „meglepetésszerű” légicsapást - hasonlóan a szeptember 11-ei terrorcselekményekhez –, tudatosan bekalkulálva nagyszámú állampolgára halálát.

 

3.2. Az USA külpolitikájának militarizálódása

 

A Szovjetunió széthullásával, a hidegháború lezárultával az Egyesült Államok maradt az egyetlen világhatalom, globális vetélytárs nélkül. Teljeskörű hatalma politikai, gazdasági, ideológiai és katonai alapokon áll, képességei és érdekei egyaránt globálisak. Globális érdekérvényesítő képessége a kommunizmus világméretű bukásával párhuzamosan nőtt. Jelentősebb nemzetközi ellenállás hiányában külpolitikája egyre agresszívabbá vált a hidegháborút követő években, a terrortámadások óta pedig tovább radikalizálódik. Az USA 2001. szeptember 11-e óta háborúban áll. A Bush-adminisztráció olyan méretű hadviselésbe kezdett, mely veszélyt jelent az emberiség jövőjére. „Az Egyesült Államok célja már nem az, hogy megvédje azt a demokratikus és liberális rendet, amely Amerikában lassú eltűnésre ítéltetett. Számára elsődlegessé önmagának különböző javakkal és tőkével való ellátása vált. Tehát ma már az Egyesült Államok alapvető stratégiai célja a világ erőforrásainak politikai ellenőrzése.”[114]

 

3.2.1. Az USA háborúi hegemóniájának biztosítása érdekében

 

A terrortámadásokat követő afganisztáni, és a mindmáig tartó iraki intervenció az USA egy nagyszabású katonai programjának része, mely a hidegháborút követően az Öböl-háborúval kezdődött, majd a NATO égisze alatti jugoszláviai katonai beavatkozásokkal folytatódott. A volt Szovjetunió területén emellett számos titkosszolgálati hadműveletet hajtott végre az Egyesült Államok, melyek jelentősen hozzájárultak az egyes korábbi tagköztársaságokban – Csecsenföldön, Grúziában vagy Azerbajdzsánban – kirobbanó polgárháborúkhoz. Ezen titkos akciók elsődleges célja a térségben húzódó olaj- és gázvezetékek feletti stratégiai ellenőrzés biztosítása.

A hidegháborút követő időszak amerikai katonai és titkosszolgálati műveletei szoros összhangban zajlottak az IMF „szabadpiaci” reformjainak bevezetésével Kelet-Európában, a volt szovjet tagköztársaságokban, illetve a Balkánon. Mindez egyes nemzetgazdaságok destabilizálásához, és emberek millióinak elszegényedéséhez vezetett. A Világbank által támogatott privatizációs program lehetővé tette a nyugati tőke számára, hogy ellenőrzést gyakoroljon a keleti blokk országainak gazdasága felett. A folyamat során került a volt szovjet területek gáz- és olajiparának jelentős hányada a nyugati óriáskonszernek érdekeltségébe, különféle pénzügyi manipulációk és korrupt politikai ügyletek révén.

Az USA ’90-es évektől kezdődően vívott különféle háborúinak célja a Balkántól Közép-Ázsiáig terjedő terület saját érdekszférájába vonása. A háborús gépezetének kiterjesztése tulajdonképpen gazdasági befolyásának növelését célozza. Iraki és afganisztáni folyamatos katonai jelenléte mellett bázisokat hozott létre egyes közép-ázsiai államokban (például Üzbegisztánban), Kína nyugati határvidékén is.

 Az eurázsiai térség kiemelkedő jelentőségét az USA számára Zbigniew Brzezinski[115] A nagy sakktábla című művében egyértelműen megfogalmazza. „Amióta csak a földrészek – úgy ötszáz éve – politikai kapcsolatra léptek egymással, azóta a világhatalom központja Eurázsia… Nyilvánvaló, hogy az egész világon szerteágazó kapcsolatokat ápoló Amerika számára, ha meg akarja őrizni világhatalmi szerepét – aminek érdekében ajánlatos megakadályoznia egy egyeduralkodó és ellenséges eurázsiai hatalom létrejöttét -, központi kérdés marad, hogy eligazodjon az eurázsiai hatalmi viszonyok között… Eurázsia tehát az a sakktábla, melyen a globális elsőbbségért vívott küzdelem tovább folytatódik.”[116]

A térségen belül különleges stratégiai fontosságot tulajdonít Brzezinski a Kaszpi-tenger vidékének és Közép-Ázsiának. A volt szovjet tagköztársaságok, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán hatalmas olaj- és földgáztartalékokkal rendelkeznek, és mivel a Föld energiafogyasztása folyamatosan nő, a vidék energiahordozói feletti ellenőrzés birtokában jelentős befolyás gyakorolható a világgazdaságra. Így az USA-nak elsődleges érdeke gondoskodnia arról, hogy egyik nagyhatalom se szerezze meg a terület feletti teljes ellenőrzést. A régióbeli országok közvetlen szomszédjai, Oroszország és Kína az a két hatalom, amely veszélyeztetheti az Egyesült Államok hegemóniáját a térségben.

A militáns gondolkodású Brzezinski az Egyesült Államok katonai jelenlétének eurázsiai stabilizálásához és kiterjesztéséhez célul tűzte ki az amerikai külpolitika példátlan mértékű militarizálását. Ezt a külpolitikai irányvonalat az energetikai szektorban erőteljesen érdekelt Bush-kormányzat teljes mértékben magáévá tette, és a gyakorlatban jelenleg is követi, illetve – amennyiben a 2004-es választásokon újra felhatalmazást kap – a jövőben is követni fogja.

Az USA 1973-ban naponta 9,2 millió hordó kőolajat termelt és 3,2 milliót importált. 1999-ben már csak 5,9 milliót termelt, viszont 8,6 milliót importált. A kitermelés jelenlegi ütemével számolva az amerikai tartalékok várhatóan 2010-re kimerülnek.[117] Érthető tehát az Egyesült Államok ragaszkodása a kőolajhoz, illetve a közép-ázsiai készletek mellett az ezeknél is jelentősebb közel-keleti tartalékokhoz. Ezen hatalmas olajmezőkhöz való korlátlan hozzáférés érdekében folytatott nagyszabású amerikai katonai hadműveletnek csak az első felvonása az iraki háború, s minden bizonnyal nem marad el a folytatás sem.

2003 októberében terroristaképző táborok izraeli légierő által történő bombázása szíriai területen, illetve az az amerikai feltételezés, mely szerint Szaddam Husszein tömegpusztító fegyvereit Szíriában rejtette el, azt sejtetik, hogy a háborús térképen következőnek kijelölt célpont az Izrael és Irak közötti ország lehet. Az Egyesült Államok közel-keleti politikájának fő támogatója, illetve USA hagyományos szövetségese, Izrael és a megszállt Irak közé ékelődött állam fekvése miatt rendkívüli fontosságú egy egész térségre kiterjedő haditerv szempontjából. Az iraki-szíriai határ ellenőrzése lényeges az iraki ellenálláshoz csatlakozni óhajtó önkéntes harcosok beáramlásának megakadályozása érdekében.

Időközben az amerikai kongresszus megszigorította a gazdasági szankciókat Líbiával és Iránnal szemben. Emellett az USA célzott az elmaradott szaúdi rezsim leváltásának szükségességére is. Az utóbbi időben Szaúd-Arábia területén történt terrorakciók arra utalnak, hogy az iraki helyzet konszolidálása utáni következő nagyobb amerikai katonai hadművelet a királyság ellen indulhat. Ez különösen annak fényében valószínű, hogy Szaúd-Arábia területén található a Föld legnagyobb olajkészlete. Miután Szaddam Husszeint a világ ismert kőolajtartalékának 11 százalékát[118] birtokló Irak éléről eltávolították, minden bizonnyal a Föld teljes készletének 25 százaléka[119] fölött rendelkező szaúdiak nem kerülik el az Egyesült Államok héjáinak figyelmét.

Az USA globális katonai dominanciájának konkrét terve a Project for a New American Century (PNAC) által kidolgozott programban, a Rebuilding America’s Defenses (Amerika védelmének újjáépítése) címmel 2000 szeptemberében látott napvilágot. A PNAC egy neokonzervatív stratégákból álló csoport, mely szoros kapcsolatban áll a katonai-ipari komplexummal, a hírszerzéssel, a Republikánus Párttal, és az amerikai külpolitikát a kulisszák mögül formáló Council on Foreign Relations-szel. Paul Wolfowitz védelmi miniszterhelyettes, Donald Rumsfeld védelmi miniszter és Richard Cheney alelnök egyaránt jóváhagyta a PNAC tervét nem sokkal a 2000-es választások előtt. A PNAC egyértelműen deklarált célja „megvívni és ellentmondást nem tűrően megnyerni egyidejűleg több ″színházi″ háborút”.[120] A dokumentum körvonalazza a katonai hódítás útitervét, és hangsúlyozza a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában kialakítandó katonai bázisok szükségességét az USA globális gazdasági dominanciájának biztosítása érdekében.

 

   3.2.2. A propaganda-háború

 

Az Egyesült Államok stratégáinak a régióbeli háborúk jogosságát és szükségességét el kell fogadtatniuk az általában háborúellenes közvéleménnyel. A PNAC által készített tervezet a konkrét haditerv felvázolása mellett kiemeli a következetes háborús propaganda alkalmazásának fontosságát. Ennek alapjául egy Pearl Harborhoz hasonló, súlyos emberveszteséggel járó, katasztrofális esemény bekövetkezése szolgálhat, amely amellett, hogy ürügyet jelent a hadviselésre, felkorbácsolja a közhangulatot, és a katonai akciók széleskörű támogatottságát eredményezi.[121] Brzezinski is ennek szellemében írja: „ahogy Amerika egyre inkább multikulturális országgá válik, lehet, hogy egyre nehezebben alakul ki közmegegyezés a külpolitikában, kivéve az igazán súlyos és széles körben észlelt közvetlen külső fenyegetéseket.”[122]

A jelentős számú áldozatot követelő, tragikus esemény (azaz a szeptember 11-ei terrortámadás) bekövetkezése szerves részét képezi a katonai-titkosszolgálati tervezésnek. Ez adhat igazolást a nagyszabású hadműveletek megindításához, s ez biztosíthatja a háborúzáshoz nélkülözhetetlen társadalmi konszenzust. A konszenzus eléréséhez azonban nélkülözhetetlen a közvélemény megtévesztése, mely a titkosszolgálatok legfontosabb feladata. Senkinek sem szabad megismernie az okok és okozatok valódi láncolatát. A dezinformálás a katonai propaganda-gépezetben a háború része.

Számos kormányzati és hírszerző szerv aktívan részt vesz a Pentagon háborús propaganda-kampányában, mely a valóság teljes elferdítését célozza. A hivatalos értelmezések az olajkészletek kisajátításáért vívott háborút humanitárius intervenciónak, demokratikus értékek védelmét célzó beavatkozásnak állítják be. Egy ország katonai megszállását, civilek meggyilkolását békefenntartásnak titulálják. Az állampolgári jogok csorbítása pedig a belbiztonság érdekében hozott intézkedésként jelenik meg a kormányzati retorikában.

A szeptember 11. utáni hivatalos propaganda központi eleme a terrorizmus elleni globális háború. A terrorizmus az „igazán súlyos és széles körben észlelt közvetlen külső fenyegetés” megtestesítésére tökéletesen alkalmas, s így erre épülhet az USA merényleteket követő agresszív kül- és katonapolitikája. A „terrorizmus elleni háború” három fő összetevőből épül fel: 1. Propaganda-háború, melynek elsődleges célpontja az amerikai lakosság, másodlagos célpontja pedig a világ többi részének azon polgárai, akik hozzáférnek az elektronikus és az írott sajtóhoz. 2. Az állampolgárok biztonságára való hivatkozással széles körű felügyeleti és ellenőrzési rendszer kiépítése az Egyesült Államok alkotmányába ütköző intézkedések (Nemzeti Éberség Irodájának megalapítása[123]), és törvények (antiterrorista törvények, Patriot Act) életbe léptetésével. 3. Katonai erő alkalmazása az USA gazdasági dominanciájának biztosítása érdekében. A propaganda-háború célja a katonai erő alkalmazása mögött rejlő valódi okok leplezése. Ennek során a legkülönfélébb propaganda-eszközöket használják fel: hazugság, csalás, ellentétes vélemények kirekesztése, dezinformáció, lényegtelen hírek kiemelése. Az ellenőrzés kiterjesztésének célja, hogy elfojtsák azon kritikus véleményeiknek hangot adókat, akik nem hisznek a hivatalos propaganda hazugságainak és ellenzik az USA jogtalan háborúit.

A terrorizmus elleni harc meghirdetése óta az Egyesült Államok hadban áll. Egy háborúhoz általában szükség van egy jól körülhatárolható ellenségre, mely legyőzésével ér véget a harc. Azonban ha az ellenség (mint a terrorizmus) „láthatatlan”, a háború sohasem ér véget, hiszen nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az ellenfél valóban vereséget szenvedett-e. A terrorizmus elleni háború forgatókönyvírói ezt tudatosan tervezték így, amikor megalkották azt az ellenséget, amely ellen generációkon át tartó háborút lehet folytatni. Ennek szellemében mondta el Bush elnök is a kongresszus előtt a terror elleni globális küzdelem meghirdetését célzó beszédét 2001. szeptember 20-án: „Az amerikaiak ne egyetlen csatát várjanak, hanem egy hosszú hadjáratot, amelyet eddig még nem éltek meg.”[124]

A Bush-adminisztráció Nemzetbiztonsági Stratégiájának fontos részét képezi a megelőző csapás doktrínája. Az USA fenntartja magának – területe elleni külső fenyegetésre hivatkozva – az önvédelem címén kezdeményezett háború jogát ún. lator államokkal és különféle (jellemzően iszlám) terroristacsoportokkal szemben. „A terrorizmus elleni globális háború egy bizonytalan időtartamú világméretű hadjárat… Amerika azelőtt fog fellépni a felmerülő fenyegetésekkel szemben, mielőtt azok teljesen kialakulnának.”[125]

A megelőző katonai csapás igazolásához szükség van egy állítólagos külső fenyegetés jelenlétére. Az iraki invázió tervezésének hónapjaiban különféle titkosszolgálati trükkök bevetésével az USA elhitette a világ közvéleményével (legalábbis annak naivabb részével), hogy Szaddam Husszein tömegpusztító fegyvereivel veszélyt jelent az egész világra. Azóta természetesen kiderült, hogy mindez csupán koholmány volt. Ha esetleg mégis előkerülnének a novemberi választások előtt a tömegpusztító fegyverek, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Bush újraválasztási kampánya keretében egy újabb manipulációval állunk szemben.

A terrorizmus elleni háború hosszú időn át tartó folytatásához nem elegendő a szeptember 11-i álterrortámadásra való vég nélküli hivatkozás. A hatékony dezinformációs kampányhoz szükség van minél több terrorfenyegetettségre vonatkozó figyelmeztetésre a lakosság állandó félelemben tartása céljából. Azonban csak a tényleges terrorcselekmények azok, amelyek hitelt érdemlően alátámasztják Washington háborús politikájának jogosságát. Ennek alapján érthető, ha az Egyesült Államokat ért támadásokat követően elszaporodtak a különféle terrorakciók szerte a világon.

Az afganisztáni katonai beavatkozás ideje alatt több amerikai politikusnak a CIA által küldött anthrax-vírussal fertőzött levél – biológiai terrorként feltüntetve – a háború szükségességét volt hivatott megerősíteni, valamint elterelte a figyelmet az elégtelen bizonyítékok hiányában Oszama bin Laden és az al-Kaida ellen indított háború jogosságát megkérdőjelező véleményekről. Hogy a 2001 decemberében Indiában, és a 2002 októberében Indonéziában elkövetett merényletek feltételezett elkövetői a helyi titkosszolgálatokon keresztül kapcsolatban álltak a CIA-val[126], egyáltalán nem meglepő. A 2003-as törökországi, illetve szaúd-arábiai akciók szintén a globális propaganda-háború termékeinek tűnnek. Az pedig, hogy szinte valamennyi szeptember 11-e utáni sikeres vagy sikertelen merényletet az al-Kaida tettének tulajdonítanak, nevetségesen átlátszó propaganda-fogás. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugati civilizációt rettegésben tartó, az egész világot behálózó, ördögi terrorszervezet hírében álló al-Kaida nem más, mint Oszama bin Laden pesavari vendégházába érkező, ott magukat regisztráló, majd onnan a szovjetek ellen Afganisztánba harcolni induló katonák névjegyzéke[127]. Ennek tudatában bátran kijelenthető, hogy a terrorizmus elleni globális háború a modernkori történelem legnagyobb szabású propaganda-hadjáratának eredménye.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összegzés

 

Dolgozatomban korunk történelmének kiemelkedő jelentőségű eseményével foglalkoztam. 2001. szeptember 11-e történéseit és annak következményeit igyekeztem reményeim szerint valósághűen leírni, a tragédia hátterét minél részletesebben értelmezni, valamint a merénylet általam feltételezett elkövetőit illetve felelőseit megnevezni. Állításaim sokszor megdöbbentőnek tűnhetnek, és legtöbbször szembehelyezkednek a hivatalos, általánosan elfogadott értelmezések téziseivel, éppen ezért törekedtem arra, hogy írásom lehetőleg objektív, bal- és jobboldali ideológiáktól mentes, politikai vagy vallási irányzatoktól független legyen. Munkám elkészítése során az igazság megismerése volt az elsődleges szempont.

A tragédiával kapcsolatos teljes igazságot azonban minden részletre kiterjedően senki nem ismerheti meg. Ha ezt elfogadjuk, akkor érthetjük csak meg szeptember 11-e lényegét. Ennek fényében vonhatunk csak le következtetéseket, ezt tudomásul véve foglalhatjuk csak össze, mi is történt valójában. A tökéletes megismerhetőség hiánya ugyanis az események természetéből adódik. Hiszen 2001. szeptember 11-én egy CIA által végrehajtott ún. covert operation (fedett akció) okozta több mint 3000 ember halálát.

Az Egyesült Államok legjelentősebb titkosszolgálata által szervezett titkos hadművelet során utasszállító repülőgépeket térítettek el és fordították azokat gyilkos fegyverként amerikai épületek ellen. A gépeket vagy földi irányítással vagy öngyilkos pilóták felhasználásával vezették a célpontok felé. A gépeltérítés pontos módja tulajdonképpen lényegtelen, mivel a repülőgépek pusztán az akció fedezésében játszottak szerepet. A Pentagon épületére valójában nem zuhant Boeing, az utolsó gépet lelőtték, mielőtt célba ért volna (ha volt egyáltalán célpontja), és a WTC ikertornyai sem a repülők becsapódása következtében omlottak össze. A művelet legfontosabb elemét, a tornyok látványos megsemmisítését robbantással érték el. Ez okozta a tragédiában elhunytak legnagyobb részének halálát, s ez által lett a merénylet egy súlyos emberveszteséggel járó, katasztrofális esemény, mely a következmények, az akció valódi célja szempontjából meghatározó jelentőségű volt.

Ezt a tömeggyilkosságot az USA a bizonyítékok manipulálásával, a közvélemény félrevezetése érdekében iszlám szélsőségesek terrorakciójának nyilvánította. A támadás megszervezésével Oszama bin Ladent vádolva háborút indított feltételezett tartózkodási helye, Afganisztán ellen a régióbeli olaj- és kábítószer-ipari befolyásának növelése céljából. A merénylet azonban ennél egy jóval nagyobb szabású amerikai katonai terv ürügyeként szolgál. Az Egyesült Államok a szeptember 11-ei eseményeket casus beli gyanánt felhasználva világméretű háborút hirdetett a terrorizmus ellen, melynek valódi célja a világ erőforrásainak politikai ellenőrzése.

Az agresszív háborús politika, és ezzel összefüggésben a szeptember 11-ei tragédia a Bush-kormány 2001-es hatalomra kerülésének egyenes következménye. A Bush-adminisztráció elkötelezett háborúpárti tagjai szorosan összefonódva a katonai, hírszerzési döntéshozókkal alakítják a jelenlegi amerikai külpolitikát. Miközben az olajipari óriáscégek, a hadiipari nagybefektetők, a Wall Street elöljárói és a befolyásos médiamogulok a háttérben diszkréten meghúzódva irányítják a gazdasági érdekeiknek megfelelő geopolitikát. Az amerikai gazdasági-politikai vezető elit a szabadság és a demokrácia védelmének jelszavával az USA hegemóniájának fenntartása érdekében indít háborút nála jóval gyengébb államok ellen, azok természeti kincseinek megszerzéséért, és a terrorizmus elleni globális küzdelem zászlaja alatt ártatlan emberek százezreit gyilkolja meg.

Ahhoz, hogy megállíthassuk az amerikai politika kriminalizálódását, a háborús tendenciák aggasztó méretűvé válását, ártatlan civilek büntetlenül történő lemészárlását, széleskörű társadalmi összefogásra, demokratikus ellenállásra van szükség. Olyan erős nyomásgyakorlást kell alkalmazni az Egyesült Államok aktuális politikája ellen, amely kiterjed a közélet minden területére, a társadalom valamennyi szintjén, a világ összes országában. A különféle háborúellenes mozgalmak, civil szerveződések egységes és határozott összefogása, illetve fellépése elengedhetetlen az emberiség elleni bűntettek megakadályozása érdekében.

Mindenekelőtt azonban fel kell számolni az USA dezinformációs propaganda-gépezetét ahhoz, hogy minél több ember megismerhesse a háborúk valós okait. A világ közvéleményének fel kell nyitni a szemét, hogy aktívan részt vehessen a nagyszabású ellenállásban. Ehhez legelső lépésként a szeptember 11-i merényletek körülményeinek teljeskörű kivizsgálására, és a bűnösök felelősségre vonására lenne szükség, lehetőleg egy független nemzetközi bíróság előtt. Amíg ez nem történik meg, nem fog fény derülni a szeptember 11-ével kapcsolatos globális félrevezetésre, és nem ismerhetjük meg a teljes igazságot. Mindaddig csupán azt szögezhetjük le biztosan, hogy 2001. szeptember 11-e a legnagyobb hazugság dátumaként vonul be az amerikai történelembe.

 

 

 

 

Irodalomjegyzék

 

Könyvek:

 

Bröckers, Mathias [2003]: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, Budapest.

 

Brzezinski, Zbigniew [1999]: A nagy sakktábla - Amerika világelsősége és geostratégiai feladatai, Európa Könyvkiadó, Budapest.

 

Garrison, Jim [1992]: Gyilkosok nyomában, JLX Kiadó, Budapest.

 

Gömöri Endre [1979]: Rejtett szolgálat – Fejezetek a CIA történetéből, Kozmosz Könyvek, Budapest.

 

Szerkesztette: Kovács Zsuzsa, Németi Tamás [2002]: Szeptember 11. – Értelmezések, elméletek, viták, Balassi Kiadó, Budapest.

 

Todd, Emmanuel [2003]: A birodalom után - Tanulmány az amerikai rendszer széteséséről, Allprint Kiadó, Budapest.

 

 

Internetes források:

 

http://www.angelfire.com/indie/pearly/htmls/bush-carlyle.html

http://www.asile.org/citoyens/numero13/pentagone/erreurs_en.htm

http://www.bushnews.com/family.htm

http://www.conspiracyarchive.com/NWO/Skull_Bones_1.htm

http://www.conspiracyarchive.com/NWO/Skull_Bones_2.htm

http://www.dpgear.com

http://emperors-clothes.com/indict/indict-2.htm

http://www.fromthewilderness.com/free/ww3/02_11_02_lucy.html

http://www.fromthewilderness.com/free/ww3/051503_saudi_africa.html

http://www.geocities.com/CapitolHill/Senate/7891/lavon_hirst.html

http://globalresearch.ca/articles/CHO111A.html

http://globalresearch.ca/articles/CHO312A.html

http://www.globalresearch.ca/articles/NAC304A.html

http://index.hu/politika/kulfold/usaterror/taliban.htm

http://www.judicialwatch.org/1082.shtml

http://www.lewrockwell.com/orig/sardi7.html

http://www.mercola.com/2001/sep/19/testimony.htm

http://mult-kor.hu/index.phtml?ow_page_number=4&vatp_cikk_id=40

http://www.nzaif.com/pentagon/pentagon911.htm

http://www.post-gazette.com/headlines/20010913somersetp3.asp

http://www.rense.com/general25/ggg.htm

http://www.rense.com/general49/no911.htm

http://www.serendipity.li/cia/cia_terr.html

http://www.serendipity.li/cia/cia_time.htm

http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

http://www.serendipity.li/wot/bushflub.htm

http://www.serendipity.li/wot/holmgren/index.html

http://www.serendipity.li/wot/meyssan1.htm

http://www.serendipity.li/wot/obl_int.htm

http://www.serendipity.li/wot/pipe_dr.htm

http://www.serendipity.li/wot/psyopnews2.htm

http://www.serendipity.li/wot/ruppert1.htm

http://www.serendipity.li/wot/valentine.htm#hani_hanjour

http://www.serendipity.li/wot/vidal1.htm

http://www.serendipity.li/wot/wsap212982.htm

http://www.serendipity.li/wtc2.htm

http://www.serendipity.li/wtc4.htm

http://www.serendipity.li/wtc9.htm

http://www.wanttoknow.info/9-11cover-up10pg

http://www.washingtonpost.com/ac2/wp-dyn?pagename=article&node=&contentId=A61251-2001Oct2

http://www.whatreallyhappened.com/911stand.html

http://www.whatreallyhappened.com/ARTICLE5/index.html

http://www.whatreallyhappened.com/cutter.html

http://www.whatreallyhappened.com/inside.html

http://www.whatreallyhappened.com/northwoods.html

http://www.whatreallyhappened.com/shake2.html

http://www.whatreallyhappened.com/silverstein.html

http://www.whatreallyhappened.com/wtc_fire.html

http://www.whitehouse.gov/nsc/nss.html

http://www.whitehouse.gov/news/releases/2001/09/20010920-8.html

http://www.whitehouse.gov/news/releases/2001/12/20011204-17.html

http://www.whitehouse.gov/news/releases/2002/01/20020105-3.html

 

A honlapok utolsó látogatása 2004. április 19-én történt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ábrák és fényképek

 

 

 

 

1. fénykép: A WTC 2 a második repülőgép becsapódásának pillanatában. Forrás: http://www.whatreallyhappened.com/wtc_fire.html

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2. fénykép: A Pentagon épülete közvetlenül az állítólagos becsapódás után. A képen egyáltalán nem láthatóak repülőgép-maradványok. Forrás: http://www.nzaif.com/pentagon/pentagon911.html

 

 

 

 

3. fénykép: A Pentagon épülete nem sokkal az állítólagos becsapódás után. A képen egyáltalán nem láthatóak repülőgép-maradványok. Forrás: http://www.nzaif.com/pentagon/pentagon911.html

 

 

 

4. fénykép: Az épületben keletkezett kár jól láthatóan kisebb, mint amekkorát egy Boeing 757-es becsapódása okozott volna.  Forrás: http://www.nzaif.com/pentagon/pentagon911.html

 

 

5. fénykép: A Pentagon épületében keletkezett kráter fele akkora, mint egy Boeing 757-es szárnyfesztávolsága. Forrás: http://www.nzaif.com/pentagon/pentagon911.html

 

 

 

 

1. ábra: A repülőgépből kifolyó üzemanyag nagy része az épület belsejében lobbant lángra az Északi Torony esetében.  http://www.serendipity.li/wtc2.htm

 

 

 

 

 

 

 

 

2. ábra: A Déli Toronyba csapódó gép üzemanyagának nagy része a levegőben égett el. http://www.serendipity.li/wtc2.htm

 

 

 

 

 

 

 

 

3. ábra: A Bush-bin Laden kapcsolat http://www.serendipity.li/wtc7.htm

 

 



[1] Tökéletes égési feltételek mellett maximum 825˚C-on ég el a kerozin, az acél pedig 1538˚C-on olvad csak meg.

[2] http://www.serendipity.li/wtc2.htm

[3] A WTC 2 esetében a 78. emeletig. http://www.whatreallyhappened.com/shake2.html

[4] http://www.whatreallyhappened.com/wtc_fire.html

[5] Pl. Steve Evans, aki a BBC-nek így nyilatkozott: „Történt egy robbanás. Nem gondoltam, hogy ez egy robbanás volt, de a torony teljes alapzata megremegett! És akkor, amikor már mi kint voltunk, bekövetkezett a második robbanás, majd azt követte egy egész sorozat robbanás...” http://www.mercola.com/2001/sep/19/testimony.htm

[6] Van Romero, az Újmexikói Bányászati Technológiai Intézet alelnöke, robbantási szakértő a romok helyzetét vizsgálva azt nyilatkozta: „ Véleményem szerint, a repülőgépek becsapódása után az épületekben elhelyezett robbanószerkezetek okozták a tornyok összeomlását.” http://www.serendipity.li/wot/psyopnews2.htm

[7] http://www.serendipity.li/wot/psyopnews2.htm

[8] http://www.whatreallyhappened.com/silverstein.html

[9] http://www.whatreallyhappened.com/silverstein.html

[10] Silverstein kommentárja az esettel kapcsolatban: „Annyi embert vesztettünk már el eddig is, hogy a leghelyesebb, amit tehetünk, hogy leromboljuk.” http://www.whatreallyhappened.com/cutter.html

[11] Összesen öt rakétaállás védi a Pentagon épületét. 

[12] http://www.serendipity.li/wtc4.htm

[13] http://www.whatreallyhappened.com/911stand.html

[14] Richard Cheney, amerikai alelnök szeptember 16-ai televíziós nyilatkozatában kitérő választ adott a légierő távolmaradását firtató kérdésre, és inkább a Pentagon elleni támadás után hozott döntéséket magasztalta. http://emperors-clothes.com/indict/indict-2.htm

[15] A támadás után a Védelmi Minisztérium kijelentette, hogy a becsapódás során a repülőgép motorjai megsemmisültek. A tűzoltóság szóvivője szerint semmilyen jelentősebb repülőgéproncs nem maradt, és nem tudják mi történt a repülőgép maradványaival. http://www.serendipity.li/wot/meyssan1.htm

[16] A falban keletkezett „lyuk” 19 méter széles, míg a Boeing 757 szárnyfesztávolsága 38 méter. http://www.nzaif.com/pentagon/pentagon911.htm

[17] Gerard Holmgren pontos adatokkal, és részletes számításokkal támasztja alá állítását, mely szerint fizikai képtelenség, hogy egy Boeing 757-es okozta volna a Pentagon megrongálódását. http://www.serendipity.li/wot/holmgren/index.html

[18] http://www.asile.org/citoyens/numero13/pentagone/erreurs_en.htm

[19] http://www.serendipity.li/wot/meyssan1.htm

[20] Carol A. Valentine: Operation 911:No suicide pilots http://www.serendipity.li/wot/valentine.htm#hani_hanjour

[21] http://www.post-gazette.com/headlines/20010913somersetp3.asp

[22] Carol A. Valentine: Operation 911:No suicide pilots http://www.serendipity.li/wot/valentine.htm#hani_hanjour

[23] Donn de Grand-Pre, egy korábbi Pentagon alkalmazott azt állítja, hogy a North Dakota Air Guard tábornoka adta ki a parancsot a gép lelövésére. „ Én ismerem a pilótát, aki kilőtte a két rakétát a 93-as számú járatra.” – mondta de Grand-Pre. http://www.rense.com/general49/no911.htm

[24] Az első repülőgép (AA 11) 7.59-kor szállt fel, míg az utolsó (UA 93) 8.42-kor. A negyedik repülőgép 10.10-kor zuhant le. http://www.wanttoknow.info/9-11cover-up10pg

[25] http://www.serendipity.li/wtc2.htm

[26] Hani Hanjour ( az AA 77 állítólagos eltérítője), egy pilótaiskola oktatója szerint (aki háromszor kísérte el a levegőben Hanjourt egy Cessna 172 típusú repülőgépen) képtelen volt egyedül repülni még egy Cessna 172-es repülőgéppel is. A két „WTC-pilóta”, Mohammed Atta (az AA 11 állítólagos eltérítője) és Marwanal-Al-Shehhi (az UA 175 vezetője) is több száz órát gyakorolt egy floridai iskolában, de az oktatók szerint az alapvető készségek elsajátítása is nehezükre esett. http://www.serendipity.li/wot/valentine.htm#hani_hanjour

[27] Légi közlekedési szakértők szerint az AA 77 Pentagon épületébe irányításához olyan manőverre volt szükség, amely rendkívüli képességekről tanúskodik, és gyakorlott pilótára vall. http://www.serendipity.li/wot/valentine.htm#hani_hanjour

[28] Carol A. Valentine: Operation 911:No suicide pilots http://www.serendipity.li/wot/valentine.htm#hani_hanjour

[29] http://www.serendipity.li/wot/meyssan1.htm

[30] A hét élő gyanúsított jelentkezett saját nagykövetségén, illetve Szaúd-Arábia, Marokkó és az Egyesült Államok rendőrségein. Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003.

[31] Robert Fisk, brit újságíró kétségbe vonta az állítólag Atta táskájában talált útmutatás hitelességét. A szöveg teljesen „arabtalan” kifejezéseket, szófordulatokat tartalmaz: „az isten és a családom nevében”, „optimista”. Frisk szerint egy muszlim Allah és Mohamed próféta nevében cselekedne, semmiképpen sem a családjáéban. Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003.

[32] http://www.serendipity.li/wot/meyssan1.htm

[33] http://www.serendipity.li/wtc2.htm

[34] 2002. május 1-jén a BBC a következőket közölte: „Az Egyesült Államok titkosszolgálatai elismerték, hogy nem találtak egyetlen konkrét nyomot sem, amely elvezetne a szeptember 11-ei merényletekhez. A nyomozás eddigi legrészletesebb bemutatása során az FBI vezetője elmondta, hogy Amerika csaknem hét hónapnyi megfeszített nyomozás után sem talált egyértelmű bizonyítékot a New York-i és a washingtoni merényletekkel összefüggésben.” Idézi Mathias Bröckers az Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003. 292. old.

[35] Eric Hufschmid: Time for painful questions http://www.dpgear.com

[36] A Washington Post 2001. szeptember 12-én a következőket közölte: „A részleteket arról, hogy kik voltak az AA 77-es járaton, az mikor szállt fel, illetve mi történt a fedélzeten, a légitársaság, a reptér és a biztonsági szervek illetékesei nem közöltek. Mind azt nyilatkozták, hogy az FBI kérésére a részleteket nem hozhatják nyilvánosságra.” http://www.serendipity.li/wot/valentine.htm#hani_hanjour

[37] A helykihasználtság az eltérített gépeken nagyon alacsony, mindössze 20-30 százalékos volt. http://www.whatreallyhappened.com/inside.html

[38] http://www.wanttoknow.info/9-11cover-up10pg

[39] Idézi Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003. 227. old.

[40] Az Ummat című pakisztáni újságban 2001. szeptember 28-án megjelent interjújában Oszama bin Laden a következőket nyilatkozta: „Ahogy már korábban mondtam, nem vettem részt a szeptember 11-i Egyesült Államok elleni merényletekben. Muszlimként el kell kerülnöm, hogy hazugságokat beszéljek. Semmiféle ismeretem nincs a támadásokkal összefüggésben, és nem tartom elfogadható cselekedetnek ártatlan asszonyok, gyerekek vagy más ártatlanok meggyilkolását.”  http://www.serendipity.li/wot/obl_int.htm

[41] Julio Godoy: U.S. policy on Taliban influenced by oil http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

[42] http://www.washingtonpost.com/ac2/wp-dyn?pagename=article&node=&contentId=A61251-2001Oct2

[43] 2001. július 4-étől 14-éig vesepanaszokkal kezelték bin Ladent Dubai amerikai kórházában. Itt családja több tagja, és Szaúd-Arábia, valamint az Emirátusok prominens személyiségei mellett meglátogatta Larry Mitchell, a CIA helyi ügynöke is, akit egy nappal bin Laden távozása után visszarendeltek a dubai irodából. http://www.wanttoknow.info/9-11cover-up10pg

[44] Lara Marlowe: U.S. efforts to make peace summed up by 'OIL' http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

[45] Az al-Muqatila nevű szélsőséges iszlám csoport olyan Líbiaiakból áll, akik bin Laden irányítása alatt harcoltak Afganisztánban a szovjetek ellen. A líbiai forradalommal párhuzamosan elűzték a Brittish Petroleum céget a líbiai olajtartalékoktól, és ez oda vezetett, hogy a brit titkosszolgálatok szövetségben az al-Muqatilaval eltervezték Kadhafi meggyilkolását 1996-ban. Lara Marlowe: U.S. Efforts to Make Peace Summed up by 'OIL' http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

[46] 2001 elején az Egyesült Államok jemeni nagykövetsége diplomáciai okokra hivatkozva megtiltotta, hogy O’Neill belépjen az országba, ahol bizonyítékok után kutatott volna az USS Cole hadihajó elleni, 2000. októberi ádeni merénylettel kapcsolatban. Lara Marlowe: U.S. Efforts to Make Peace Summed up by 'OIL' http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

[47] Idézi Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003. 218. old.

[48] A WAMY (World Assembly of Muslim Youth), melynek vezetője Abdullah bin Laden, Oszama egyik testvére, India és a Fülöp-szigetek kormánya szerint már évek óta finanszírozza és támogatja a muzulmán terrort, azonban az Egyesült Államok a szervezet számláit nem fagyasztotta be. Annak ellenére sem, hogy a WAMY már 1996 óta szerepel az FBI listáján a terrorizmussal kapcsolatban álló intézmények között. Az FBI-t folyamatosan akadályozták az alaposabb nyomozásban: „az FBI ellenőrizni akarta ezeket az embereket…de nem kaptak rá engedélyt. Ezek az emberek kapcsolatban álltak Oszama bin Laden embereivel, és a mohamedán kulturális és pénzügyi szervezetekkel, amelyek támogatták a terroristákat.”(Idézi Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003. 169. old.)

[49] Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003.

[50] http://www.wanttoknow.info/9-11cover-up10pg

[51] A BCCI volt az Irán-kontra ügy pénzmosodája, melynek során az Egyesült Államok fegyvereket adott el Iránnak, hogy abból a pénzből támogassa a nicaraguai kontrákat.  http://www.bushnews.com/family.htm

[52] Az akció keretében 1980 októberében titkos találkozón egyeztek meg az iráni fundamentalisták és a Republikánus párt néhány tagja, hogy a teheráni követségen fogva tartott túszokat a választások alatt még ne engedjék szabadon (ezzel segítve győzelemre az elnökválasztáson Reagent Carterrel szemben), cserébe az USA feloldja az Iránnal szembeni fegyverembargót. http://www.bushnews.com/family.htm

[53] http://www.angelfire.com/indie/pearly/htmls/bush-carlyle.html

[54] Oszama bin Ladent a családja hivatalosan kitagadta 1991-ben, miután szembefordult az amerikaiakkal, azonban a család egyes tagjai mind a mai napig támogatják a fekete bárány terrorista tevékenységét. http://www.judicialwatch.org/1082.shtml

[55] George Bush többször is találkozott a bin Laden család tagjaival Szaúd-Arábiában és USA-ban. 2001. szeptember 10-én Washingtonban tartott megbeszélést Bush Oszama egyik testvérével. http://www.wanttoknow.info/9-11cover-up10pg

[56] Szeptember 6-án és 10-én a chicagói tőzsdén a United Airlines és az American Airlines put opcióinak száma meghaladta a négyezret, míg egy átlagos napon ez a szám mindössze 4-500. A Morgan Stanley pénzintézet –mely 22 emeleten bérelt irodákat a WTC-ben – részvényeire 2157 put opciót jegyeztek szeptember 6-án, szemben a napi átlagos 27 kontraktussal. Csak a chicagói tőzsdén 12-15 millió dolláros nyereséget hoztak ezek az eladási opciók. http://www.serendipity.li/wot/ruppert1.htm

[57] A különféle gyanús opciós üzleteken kívül szeptember 11-e előtt mintegy ötmilliárd dollár értékű amerikai államkölcsönt vásároltak bennfentesek. Ezen kívül a merénylet előtti és alatti órákban a WTC-ben dolgozó cégeknél szokatlanul sok hitelkártyás pénzmozgást regisztráltak. (Szeptember 9-én állítólag több mint 100 millió dollár fordult meg illegálisan a WTC-be telepített számítógépeken.) Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003.

[58] Michael C. Ruppert: Suppressed details of criminal insider trading
lead directly into the CIA's highest ranks
  http://www.serendipity.li/wot/ruppert1.htm

[59] Michael C. Ruppert: Suppressed details of criminal insider trading
lead directly into the CIA's highest ranks
http://www.serendipity.li/wot/ruppert1.htm

[60] Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003. 138. old.

[61] Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003.

[62] Afganisztán jelenlegi határait két nagyhatalom húzta meg a tizenkilencedik század második felében: a cári Oroszország és az Egyesült Királyság. 1893-ban írták alá a Durand-szerzõdést. Ennek értelmében Nagy-Britannia az ország délkeleti részét indiai gyarmati birtokaihoz (a késõbbi Pakisztánhoz) csatolta, ezzel kettéosztotta a pastu területeket.

[63] Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski ötlete alapján az amerikaiak Afganisztánban egy orosz Vietnamot akartak rendezni. Noam Chomsky: Az Egyesült Államok vezető terrorista állam – In: Szeptember 11. Értelmezések, elméletek, viták Balassi Kiadó, 2002.

[64] Olter László: A Talibán  http://index.hu/politika/kulfold/usaterror/taliban.htm

[65] A kiképzők jórészt az ISI ügynökei voltak, akiket amerikai kommandósok, és a Haditengerészet készített fel különböző amerikai bázisokon. Gore Vidal: The Enemy Within http://www.serendipity.li/wot/vidal1.htm

[66] Horváth Jenő: A nagyhatalmi érdekek ütközőterében

http://mult-kor.hu/index.phtml?ow_page_number=4&vatp_cikk_id=40

[67] William Casey, a CIA igazgatója tanácsára a szovjetek elleni háború hatékonyságának fokozása érdekében kézben hordozható Stinger-rakétákkal szerelték fel az afgán mudzsáhidokat, annak ellenére, hogy a Pentagon ódzkodott az ilyen modern technika átengedésétől. Horváth Jenő: A nagyhatalmi érdekek ütközőterében

http://mult-kor.hu/index.phtml?ow_page_number=4&vatp_cikk_id=40

[68] Michel Chossudovsky: Cover-up or complicity of the Bush administration? The role of Pakistan's military intelligence (ISI) in the september 11 attacks   http://globalresearch.ca/articles/CHO111A.html

[69] Michel Chossudovsky: Cover-up or complicity of the Bush administration? The role of Pakistan's military intelligence (ISI) in the september 11 attacks   http://globalresearch.ca/articles/CHO111A.html

[70] Ahmed tábornok 2001. szeptember 11-én véletlenül éppen az Egyesült Államokban tartózkodott, ahol hivatalosan találkozott Richard Armitage külügyminiszter-helyettessel a terrortámadásokat követően, és megerősítették az USA és Pakisztán együttműködését. Azonban Ahmed már szeptember 11-e előtt az USA-ba érkezett, és nem hivatalos találkozón fogadták őt a CIA és a Pentagon magas rangú illetékesei. Michel Chossudovsky: Cover-up or complicity of the Bush administration? The role of Pakistan's military intelligence (ISI) in the september 11 attacks   http://globalresearch.ca/articles/CHO111A.html

[71] „Azok a bizonyítékok, melyeket elküldtünk az Egyesült Államoknak, sokkal szélesebb körű információkat, és mélyebb összefüggéseket tartalmaznak annál, mint amit egy darab papír tartalmazhat, egy szélhámos tábornok és egy elhibázott terrorcselekmény közötti kapcsolattal.” Idézi Michel Chossudovsky: Cover-up or complicity of the Bush administration? The role of Pakistan's military intelligence (ISI) in the september 11 attacks   http://globalresearch.ca/articles/CHO111A.html

 

[72] Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003.

[73] A térség teljes olajtartaléka elérheti a 60 milliárd hordót, mely mennyiség 11 évre elégíti ki Európa olajszükségletét. http://www.serendipity.li/wot/wsap212982.htm

[74] George Monbiot: America’s pipedream  http://www.serendipity.li/wot/pipe_dr.htm

[75] 1998 elejétől kezdve különböző női jogokat védő csoportok kritizálták a Unocalt a tálibokkal folytatott tárgyalásaik miatt. Az egyre erősödő nemzetközi összefogás az afgán nők jogaiért arra késztette az Unocalt, hogy megszakítsa tárgyalásait. Az év végén hivatalosan is bejelentették, hogy lemondanak a projekt megvalósításáról. http://www.lewrockwell.com/orig/sardi7.html

[76]  A tálibokat az USA-val folytatott tárgyalásokon Leila Helms képviselte, aki Richard Helms egykori CIA-igazgató unokahúga. Lara Marlowe: U.S. efforts to make peace summed up by 'OIL' http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

[77] Julio Godoy: U.S. policy on taliban influenced by oil http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

[78] Kína, Pakisztán, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán

[79] Niaz Naik pakisztáni külügyminiszter szerint 2001 júliusában egy berlini megbeszélésen Tom Simmons, az Egyesült Államok főtárgyalója egyértelműen katonai akcióval fenyegette meg a Talibánt. Lara Marlowe: U.S. efforts to make peace summed up by 'OIL'  http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

[80] Az USA képviselői azt mondták egy megbeszélés alkalmával a Talibánnak: „Vagy elfogadjátok azt az aranyszőnyeget, amelyet nektek kínálunk, vagy eltemetünk benneteket egy bombaszőnyeg alatt.” Julio Godoy: U.S. policy on taliban influenced by oil http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

[81] Julio Godoy: U.S. policy on taliban influenced by oil http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

[82] A Bush család szorosan kötődik több texasi olajtársasághoz (többek között az idősebb Bush volt az elnöke a már megszűnt Harken Energynek). Richard Cheney alelnökké választásáig egy olajipari szolgáltató vállalat, a Halliburton elnöki székében ült. Condoleeza Rice, Bush nemzetbiztonsági tanácsadója 1991 és 2000 között a Chevron olajtársaság igazgatójaként dolgozott. Donald Evans kereskedelmi miniszter és Spencer Abraham energiaügyi miniszter a Tom Brown cég alkalmazásában állt évekig. Julio Godoy: U.S. policy on taliban influenced by oil http://www.serendipity.li/wot/bl_tft.htm

[83] Az 1500 kilométer hosszúra tervezett csővezeték megépítésének 2 milliárd dollár értékű projektjéről szóló megállapodást 2002. december 26-án írta alá a türkmén elnök Szapamurat Nyiazov, Zafarullah Dzsamali pakisztáni miniszterelnök és Hamid Karzai, Afganisztán elnöke. http://www.serendipity.li/wtc9.htm

[84] Idézi Gömöri Endre: Rejtett szolgálat – Fejezetek a CIA történetéből; Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979. 185. old.

[85] Idézi Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003. 231. old.

[86] 1999-ben az afgán farmerek 1670 tonna ópiumot állítottak elő, ami az egész világ ópiumfogyasztásának mintegy 80%-a. Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003

[87] Az indiai kormány becslése szerint Pakisztán 1999-ben 11 milliárd dollár értékben folytatott kábítószer-kereskedelmet. Ez az összeg 30%-kal haladja meg az állami költségvetést. Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003

[88] Rekordot jelentő 4500 tonna ópiumot termelt Afganisztán 2002-ben. Ez a tálib időszak termelésének több mint kétszerese. http://www.fromthewilderness.com/free/ww3/02_11_02_lucy.html

[89] http://www.fromthewilderness.com/free/ww3/02_11_02_lucy.html

[90] http://www.whitehouse.gov/news/releases/2001/12/20011204-17.html

[91] http://www.serendipity.li/wot/bushflub.htm

[92] http://www.whitehouse.gov/news/releases/2002/01/20020105-3.html

[93] Az Egyesült Államok a tragédiát megelőző nyáron legalább 12 értesítést kapott utasszállító repülőgépek felhasználásával amerikai városok ellen irányuló merényletek tervéről. Figyelmeztetést küldött a Moszad (Izrael), az MI6 (Nagy-Britannia), illetve a német, az orosz, a jordán és az egyiptomi titkoszolgálat is. http://www.wanttoknow.info/9-11cover-up10pg

[94] http://www.rense.com/general25/ggg.htm

[95] http://www.conspiracyarchive.com/NWO/Skull_Bones_1.htm

[96] http://www.conspiracyarchive.com/NWO/Skull_Bones_1.htm

[97] A Skull & Bones nagy befolyással bírt már a CIA elődjében, az OSS-ben (Office of Strategic Services) is, és a CIA berkein belül is meghatározó jelentőségű a Bones-tagok szerepe. http://www.conspiracyarchive.com/NWO/Skull_Bones_2.htm

[98] http://www.bushnews.com/family.htm

[99] A BCCI bank vezetője az a Khalid bin Mahfouz, akivel a Bush család a ’70-es évek vége óta üzleti kapcsolatban áll.

[100] http://www.fromthewilderness.com/free/ww3/02_11_02_lucy.html

[101] http://www.rense.com/general49/no911.htm

[102] http://www.serendipity.li/wot/meyssan1.htm

[103] Gömöri Endre: Rejtett szolgálat – Fejezetek a CIA történetéből; Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979. 21. old.

[104] Tagjai: az elnök, az alelnök, a külügyminiszter és a hadügyminiszter.

[105] Gömöri Endre: Rejtett szolgálat – Fejezetek a CIA történetéből; Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979. 26. old.

[106] Idézi Gömöri Endre: Rejtett szolgálat – Fejezetek a CIA történetéből; Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979. 28. old.

[107] http://www.serendipity.li/cia/cia_terr.html

[108] Steve Kangas: Timeline of CIA activities http://www.serendipity.li/cia/cia_time.htm

[109] Jim Garrison: Gyilkosok nyomában, JLX Kiadó, 1992.

 

[110] http://www.whatreallyhappened.com/northwoods.html

[111] http://www.geocities.com/CapitolHill/Senate/7891/lavon_hirst.html

[112] http://www.whatreallyhappened.com/ARTICLE5/index.html

[113] http://www.whatreallyhappened.com/ARTICLE5/index.html

[114] Emmanuel Todd: A birodalom után  Tanulmány az amerikai rendszer széteséséről, Allprint Kiadó, 2003. 35. old.

[115] Brzezinski James Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója és a Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa) intézménynek egyik kitervelője és megalapítója volt.

[116] Zbigniew Brzezinski: A nagy sakktábla  Amerika világelsősége és geostratégiai feladatai, Európa Könyvkiadó, 1999. 7. old.

[117] Emmanuel Todd: A birodalom után  Tanulmány az amerikai rendszer széteséséről, Allprint Kiadó, 2003.

[118] http://www.fromthewilderness.com/free/ww3/051503_saudi_africa.html

[119] http://www.fromthewilderness.com/free/ww3/051503_saudi_africa.html

[120] Idézi Michel Chossudovsky: America’s war for global domination http://globalresearch.ca/articles/CHO312A.html

[121] http://www.globalresearch.ca/articles/NAC304A.html

[122] Zbigniew Brzezinski: A nagy sakktábla  Amerika világelsősége és geostratégiai feladatai, Európa Könyvkiadó, 1999. 289. old.

 

[123] A hivatal feladata, hogy megvizsgálja az Egyesült Államok valamennyi e-mailjét és telefonbeszélgetését, hogy nem tartalmaznak-e a terrorizmusra utaló megnyilvánulásokat.

[124] http://www.whitehouse.gov/news/releases/2001/09/20010920-8.html

[125] Idézet az Egyesült Államok 2002-es Nemzetbiztonsági Stratégiájából http://www.whitehouse.gov/nsc/nss.html

[126] Michel Chossudovsky: America’s war for global domination http://globalresearch.ca/articles/CHO312A.html

[127] Mathias Bröckers: Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai, Kétezeregy Kiadó, 2003.